„»Aki a hetvenes években nem látta át, hogy a Kádár-rendszer a Horthy-rendszer proletár restaurációja volt (ezen alapult a népszerűsége), az nem érti a mai Magyarországot sem; ez az ország a mérsékelt diktatúrát szereti, az felel meg alattomos természetének.«
Idézet vége, a fenti sorok a HVG idei 34. számának 24. oldalán olvashatók a Nobel-díjas Kertész Imre (és segítője, Hafner Zoltán irodalomtörténész) által a lapnak átadott, az író »feljegyzései, eltűnési naplója« szövegében. Egy olyan gondolatsor lezárásaként olvashatók ezek a sorok, amely azzal az »érdekesnek találtatott« kérdéssel indul, hogy az újnácik, az újnacionalisták, az újnyilasok közt miért volt annyi a kommunista besúgó? De hiszen ez is a »Gonosz banalitásához« tartozik, érkezik rá a Nobel-díjas író jóvoltából azonnal a válasz, elvégre mindez a kommunista rendszer műve, amely ha nem lett volna, akkor besúgók sem lettek volna.”