„Zentai Péter: A világ vezető, tekintélyes közgazdászai körében ma már szinte csak nagyítóval lehet találni olyat, aki nem temeti, hanem dicséri a németek által diktált megszorításokat és azok folytatására buzdít. Ön ennek az elenyésző kisebbségnek az egyik illusztris képviselője. Mik az érvei a megszorítási politika folytatása mellett?
Daniel Gros: Először is, az austerityt (a megszorításokon alapuló kormányzati rezsim) nem a németek tukmálják rá más államokra, nem igaz, hogy a német kormány követel más országoktól, kormányoktól drámai megszorításokat. Azokat az élet kényszeríti ki. Az eurózóna déli államainak és több más európai országnak egyszerűen elfogyott a pénze, nem tudják törleszteni az adósságaikat; azokat a kölcsönöket, amelyekből nagyon jól éltek évtizedeken át. Egyúttal elfogyott a piacok bizalma is velük szemben, új kölcsönöket már nem kapnak. Ha az embernek nincs pénze, mi mást tehet, minthogy leáll a költekezéssel? Ez a világ legtermészetesebb dolga. A görögök tudatosan rontották saját sorsukat, miért kell emiatt külső bűnbakot keresni, például a németeket? (...)
Az Ön számára csak a tényszámok a lényegesek, viszont az európai emberek túlnyomó többsége az érzeteinek a rabja. Nem csupa szakértőből, realistából áll össze egy-egy nemzet. Magyarországon és több más európai uniós országban a többségnek kezd elege lenni a túl sok brüsszeli, központinak vélt érdekérvényesítésből és abból, hogy egy-egy tagállam nemzeti sajátosságai, nemzetinek nevezett érdekei egyre inkább sérülnek. Lengyelországban, Csehországban, Nagy-Britanniában politikusok kacérkodnak a kilépés gondolatával. Az össznépi elégedetlenség nem fogja felrobbantani az Uniót?