A magyar kormány átformálja a pénzosztó bürokráciát

Száz szónak is egy a vége: amíg nem tudunk átlépni egy olyan küszöböt, amelyen a rossz és a még rosszabb között tud csak választani a mindenkori magyar kormány, addig csak ezt mondhatjuk: üres kamrának bolond a háziasszonya. Azaz, addig a hülyeségeket lehet ordító igazságnak maszkírozni. Aminek a csúcsa: milyen ügyes is volt a szoci-liber kormány, amikor hitelt vett fel, s ezzel megmentette az országot az államcsődtől... + Mekkora egy balfék a mostani kormány, amely visszafizette a kölcsönt + mellette rengeteget lop! ... (Ami önmagában matematikai képtelenség, nonszensz.) És ezt sokan elhiszik, erre sokan esküsznek! Ehhez nem kell kommentár.

Igen. Attól félek, hogy egy állandó vesszőparipám itt is érvényes: az új, globalizálódó gazdasági világrendszerben a nemzetgazdaságok sikeres, hatékony, eredményes méretoptimuma meghaladja a magyarét. Nyilván ez számtalan, szinte megmérhetetlen tényezőtől függ, de a lemaradás már-már nagyságrendi. Vagy legalábbis többszörös. Alighanem, ha nincs valamiféle kedvező, vonzó természeti adottság, mint pl. Ausztriában az Alpok, Horvátországban az Adria, akkor ezt a versenyhátrányt nem ellensúlyozza semmi. Csak a magyar "lángelme"... A magyar kormányok ilyen körülmények között szinte alig találhatnak olyan fejleszteni valót, befektetni valót, ami áthidalhatná e gondot. Legalábbis négy év erre nem elég. Viszont ennyi idő a gyors meggazdagodásra bőven elég, ezért nem lenne szerencsés, hogy nőjön a ciklus. Így csapdában vagyunk. Már csak ezért is erősíteni kell az Eu-s integrációt, és nem pedig meggyengíteni, amit a Fidesz-kormány jelenleg művel...

Bod Péter Ákos megfogalmazásaival nagyobb részben egyetértek, de a kiindulási alap nem az EU csatlakozás, hanem 1990. Ugyanis a választások után felálló kormánynak nem volt koherens gazdasági elképzelése, terve a magyar gazdaság szerkezetének a kialakítására. A fő hangsúlyt a privatizációra helyezték, így nem alakult ki egy olyan beruházásokat végző céghálózat, amely a külföldiekkel versenyre kelhetett. Ez volt jellemző a többi ágazatra is. Ezt követő kormányok – ahogy BPÁ is mondja – a fő hangsúlyt a nagy volumenű beruházásokra helyezték, melyeket döntően a külföldi vállalkozások nyertek el, s a magyar vállalkozások legfeljebb alvállalkozók lehettek. Ugyanez vonatkozik az uniós csatlakozásunk utáni időszakra is. Súlyosbította a helyzetet, hogy ekkor már a magyar költségvetésben és a magyar vállalkozásoknál is elkezdődött az eladósodás. Való igaz, hogy a 2004 utáni kormányzat a támogatások esetén a fő hangsúlyt a gyorsan lebonyolítható beruházásokra, a nagy volumenű beruházásokra és ezen belül – főleg az állami és önkormányzati beruházásoknál – arra helyezte a hangsúlyt, ahol a legmagasabb volt a támogatási intenzitás, hogy minél többet lehessen lehívni és minél kevesebb saját erő keljen hozzá. Ezzel kapcsolatban a következőket mondja BPÁ: „Vagyis nem az a lényeg, hogy milyen fejlesztésre lenne valóban szükségünk, hanem hogy mihez kell a legkevesebb hazai hozzájárulás. Másodszor: az egymást követő valamennyi kormány sikermutatónak tekintette a forráslekötést, majd pedig a pénzlehívást. Márpedig ha nem az elért társadalmi-gazdasági hasznot maximalizálják, hanem az a cél, hogy „ingyen pénzt ne hagyjunk a kasszában”, akkor kevés számú, költséges és bonyolult projekt felé húz a gyakorlat. Az ilyen megrendeléseket azután a dolgok logikája szerint gyakran tőkeerős külföldi vállalkozók viszik el.” Így megint nem a kedvező gazdaságszerkezet kialakítása volt a cél, hanem a "kassza feltöltése". Ez vezetett el, hogy 2007 évig döntően a külföldi cégek voltak esélyesek a pályázatok tárgyát érintő beruházások kivitelezésében. Ennek következtében továbbra is csak alvállalkozók voltak a magyar cégek. Az akkori kormány ezen akart változtatni különböző trükkökkel. Ezek közé tartozik a kamarai tagság kötelezettség és a magyar nyelv tudás. A lényeget azonban BPÁ elhallgatja, s úgy láttatja, mintha ez csak 2010-től az új kormány ideje alatt történt volna. A kamarai tagság kötelezettség és a magyar nyelv tudás előírását a 2007-es közbeszerzési törvény tartalmazza.

"nem az a lényeg, hogy milyen fejlesztésre lenne valóban szükségünk, hanem hogy mihez kell a legkevesebb hazai hozzájárulás. " Minden bajunknak 90%-ban az az oka, hogy a kormányok max 4 évben gondolkodnak. Ez a mostani kormány ettől a rossz hagyománytól próbál eltávolodni. Nem törekszik olcsó népszerűségre hitelfelvételekkel, ellenkezőleg, minden erejével annak csökkentésére koncentrál. Kb. 1500 milliárddal kevesebb pénzből működteti az országot, ami 3 év kormányzás után stabil alapot jelent a jövőre nézve mértékadó londoni elemzések szerint is. Ám a folyamat érthetően, törvényszerűen lassan fejti ki hatását. Ha át kellene adnia a kormányrudat s megszakad, akkor jönne majd a csinnbumcirkusz.