Túl konzervatív

„Ez a mi bajunk. Hogy túl konzervatívok vagyunk. A Klubrádió közölte mindezt, a »világhírű magyar adó«. Kuncze Gábor, a független műsorvezető beszélgetett egy bizonyos Hegedűs Miklóssal, akit a »GKI Energiakutató Kft. ügyvezetőjeként« mutattak be. Ilyenkor illik megilletődve a földre nézni, mert az orákulum fog megnyilatkozni. (...)

A Dunaferr volt a téma, amelyet Kuncze, a rothadásnak indult szellem imigyen vezetett fel: »A Dunaferrel volt egy kis probléma, de már nincs semmi baj, mert az állam megvásárolja, és ettől kezdve minden szép és jó lesz. Vagy tévedek?« Hegedűs Miklós pedig azonnal lecsapott a lehetőségre, és hosszas »elemzése« végén így szólt: Az a baj (mármint a dunaújvárosi melósokkal), hogy »nagyon konzervatívak, nagyon ragaszkodnak a kialakult életformához, munkahelyhez, és hét ökörrel sem lehet őket rávezetni (sic!), hogy a jövőben ez a lehetőség esetleg megszűnik« (mármint a Dunaferr mint munkahely).

Igen. Ez a baj mivelünk. Ez az átkozott konzervativizmusunk, amellyel ragaszkodunk a kialakult életformánkhoz, környezetünkhöz, hagyományainkhoz, munkánkhoz, városunkhoz, családunkhoz, sok évezredes szexuális beidegződéseinkhez és erkölcsi parancsainkhoz. Ez a baj.

Mennyivel innovatívabbak az indiai és kínai gyerekmunkások például, akiknek nincsenek ilyesféle konzervatív beidegződéseik, éhbérért elvégeznek bármilyen munkát, és ha nem bírják tovább, akkor öngyilkosok lesznek, innovatívan megszabadítva az »olcsó és szolgáltató« államot mindenféle felesleges kiadástól. És milyen innovatív a globális tőke, amely ezekre a helyekre telepíti át termelését, és a hátrahagyott konzervatívokat pedig megfeddi, amiért képtelenek a változtatásra.”