A „nagy lengyel lenyúlás”

„Mielőtt azonban bárkinek nagyon felmenne a vérnyomása, elmondom: vannak különbségek, nem is jelentéktelenek. A Tusk-kormány „csak” az OFE kezén levő állampapírokat (és állami garanciát élvező más papírokat) sajátítja ki, a részvénytulajdonukhoz nem nyúl, ám azzal a kikötéssel, hogy a »manyup«-ok a továbbiakban nem is fektethetik állampapírokba tagjaik pénzét. Magyarul: ki vannak rekesztve az államadóssági piacról. A tőzsdén és az önkormányzati kötvények piacán viszont úgy költekezhetnek (ez utóbbiról tudjuk, milyen remek üzlet), ahogy csak akarnak. Egyelőre vagyonuknak csak durván a felétől kell megválniuk*, amivel egyébként az állam hatalmas összeghez, a teljes GDP 7 százalékához jut pluszban. (Orbánék a magyar GDP 10 százalékát vitték el a »manyupoktól«, kötvényestül, részvényestül.) A 121 milliárd zlotyt (8500 milliárd forintot) automatikusan leírják az államadósságból, ami egyben magyarázat is erre a manőverre. Tudniillik a lengyel szuverén adósság veszedelmesen közelít ahhoz az alkotmányos tilalomzónához (a GDP 60 százaléka, még mindig jó hússzal kevesebb mint a mai magyar), ahol a lengyel alkotmány költségvetési kényszerintézkedéseket ír elő a kormánynak, ami a 2015-ben esedékes választások előtt nem jönne éppen jól.”