„Megvan a hiányzó láncszem! A régi sólymok szíve megdobban, ereik lüktetnek, a vér fölpezsdül bennük, s akár ha ütközetre hívó dobokat halló harci ménekké válnának, fejüket hátracsapják, s már prüszkölnek is, a paták a talajnak feszülnek, az izmok mint rugók ugrásra készek: igen, ez hiányzott, itt a kémügy, itt van újra, szép, mint mindig őnekik.
Kis kémkedés, kis hazaárulás, helyre kis kommunista Tavares, s mindez összevegyítve a jó svádájú miniszterelnökkel, a legkisebb legénnyel, aki odamegy az ellenhez, és a szemébe mondja, hogy micsoda huncut, és úgy mondja, ahogy csak ő tudja mondani. Már lehet is dörzsölni a tenyereket, íme a siker receptje: tessék a kasszához fáradni, szépen csengetnek 2014-ben, aki eddig kimaradt, beszállhat a körbe, jön az újabb forduló, a trafikosok és a földtulajdonosok után újabb, jól körülírható szereplőkkel, csak egy meghatározott orvosi körnél lehet majd szűrni, ami kötelező lesz és drága – mindent az egészségért! –, csak bizonyos áruházláncoknál lesz kapható kenyér, csak egy bizonyos bankcsoportnál lehet majd hitelt igényelni, oda utalják majd a fizetéseket és így tovább és így tovább, bizony mondom tinéktek, kell még négy év.”