„A múlt héten a magyar kormány államosította a takarékszövetkezeteket. Ez tény. Nyilván lesz, aki majd szépíteni próbálja a helyzetet, és magyarázni a történteket, de ettől még a tény tény marad, és ez az elemi nyugati normákat tiszteletben tartó államokban eléggé bizarr eljárás, még a magánnyugdíjpénztárak államosításánál is durvább. Erre két magyarázatot szoktak adni, egyik szomorúbb, mint a másik: az álságos szöveg szerint rendkívüli helyzet van, ezért kellenek a rendkívüli intézkedések, a pragmatikus szerint a Nyugatnak úgyis vége, jöjjenek tehát az azeri módszerek. A magyarázatok arra nem térnek ki, hogy ha három éve folyamatosan rendkívüli helyzet van, akkor az nem lehet-e esetleg a rendkívül rossz kormányzás eredménye, illetve arra sem, hogy a rómaiakkal ellentétben az azeriek tényleg nem adnak nekünk semmit, még a gázvezetékük is messzire elkerül.
A valódi magyarázat persze a szokásos két másik lábon áll. Az egyik, hogy a kormány már réges-rég egy alternatív univerzumban él, ahol a magyar gazdaságpolitika sikeres, és ez a számokban csak azért nem látszik, mert az éppen aktuális gonoszok ezt megakadályozzák, ezért ha állami kézbe vesznek mindent, akkor majd automatikusan jó lesz. Lesz hitelezés, növekedés, tejjel-mézzel folyó választási költségvetés stb. Ez lényegében a rendszerváltás előtti harmadik utas, népi ideológia maradványa némi sumér gőzzel keveredve, a lényege, hogy a szocialista tervgazdaság ötlete nem hülyeség, csak jól kell csinálni, nem véletlen, hogy azok a figurák kerülnek elő, akik. Láttuk, hova vezetett, amikor megpróbálták jól csinálni.”