Az MSZP és a Népszabadság függetlensége

„De akkor egy pár szót a Népszabadságról.

Nyilván nem lehet a Népszabadság különböző életszakaszait egybe mérni, de azért két dolog el is különíthető. Üzlet és szellemiség. Ami az üzletet illeti, ott totális a csőd. Ez nem csak a lap bűne, habár olyan sincs, hogy a szerkesztőség mindenben ártatlan lenne. Vannak objektív folyamatok, ilyen pl. a print-média katasztrofális sorsa, de vannak egyéb mérhető ügyek is. Ilyen például a net, és határozottan látható, hogy még a nolblog is töredékére zuhant vissza egykori önmagához képest. Maradt néhány makacs szerző és néhány makacs olvasó, de összességében sincs (egy-két) ezernél több érdeklődő. Üzletileg tehát kaputt. Ezen persze még mindig lehetne segíteni, de ha a lap totálisan távol tartja magát a korszerű netes technikáktól, akkor kevés a teendőnk.

A másik sztori a szellemiség. Belátom, vannak személyes problémáim is, mert pont ez a lap volt, amelyik elhordott engem mindenfélének, amikor anno voltam kedves GyF kormányzásával kapcsolatban ezt-azt kifejteni. Ez a Gréczy-korszak, persze értem én, ha csata van! Ettől függetlenül látom azt, ami a lapban megjelenik, de sokszor azt is, ami meg nem. Nos, hosszabb távon az a megfigyelésem, hogy a lap egy elképesztően erős szolgalelkűséget produkált bárminő liberális áramlat javára, ugyanakkor a baloldaliságot továbbra is áporodott szutyokként kezeli. Nos, ez nem lehet az MSZP elvi érdeke!

Ha valaki független újságírást akar, akkor tegye azt, de ehhez potenciális finanszírozóként ne az MSZP-t kúrogassa, pl. blogban. Az MSZP ettől még igenis érdekelt a független újságírásban, még pénzt is adnánk hozzá (főként, ha lenne), azt viszont kikérem magunknak, hogy bárki is rajtunk, az agyongyötört és üldözött párton kérje számon a műkedvelő újságírás támogatását. Nem utolsó sorban írom, hogy a 30.000 párttagunk közül, akiknek még volt munkája 2010-ben, azok közül egyetlen egyet sem ismerek (a választott funkcióval rendelkezőkön túl), akinek ma is lenne állása, mert hogy a NER "jóvolából" mindenkit kirúgtak. Ez a sorsközösség akkor sem fog pénzt facsarni a Népszabadság széplelkű, ám de kontraproduktív szerkesztőinek, ha fene fenét eszik.

Nem mellesleg a Népszabadság tudósítóját 100 esetből ha egyszer látom a sajtótájékoztatóinkon, már akkor visítok az elégedettségtől, márpedig akár csak udvariasságból is elférne a folyamatos figyelmük. Amikor ugyanezen alkalmakról a Népszabadság elegánsan és minden egyéb mukkanás nélkül szolgaian lehozza az MTI összes hamisítványát, akkor már másért visítok.

Hogy a lapnak fontos véleménye viszont mindig van? A fentiek fényében teszek rá!

(...)

Független újságírás a közeljövőben aligha lesz Magyarországon, legalább is állami, tehát elvileg független mecenatúra nélkül. Ez egyszerűen a magyar gazdaság, pontosabban a reklámpiac csökevényes voltából következik. Ez még a gazdag, prosperáló országokban is kérdéses. Én az angol példát tartom irányadónak, ahol tényleg független kurátorok révén működő, állami alapítványok támogatják a szabad sajtót.

Baloldali sajtó még kevésbé létezhet támogatás nélkül. A reklámot ab ovo a tőke biztosítja, miközben mi pont a tőkétől akarunk kikényszeríteni sok mindent. Lám, a Népszava harmadik éve egy megveszekedett fillérnyi reklámhoz se jutott, leszámítva a nagy port felverő, alamizsnaként juttatott Simicska-filléreket.

Ha lenne független magyar újságírás, az a jelenlegi agyongyötört helyzetünkben csak jót jelentene. Egyelőre az a sorsunk, hogy ha sajtótájékoztatót tartunk, ahol közöljük az álláspontunkat, már akkor örömtüzeket gyújtunk, amennyiben az MTI a mondanivalónk legalább egytizedét tovább adja. Mi hiába okoskodunk a mikrofonok előtt, ha abból töredéket se hoz le a média. A nyájas olvasó pedig azt hiheti, hogy ott voltunk, de nem mondtunk semmit.

De azt is borítékolom, hogy az itteni nagyokosok zöme még a büdös életben nem nézte meg az mszp.hu-t. Pedig ott közreadunk mindent. Nem állítom, hogy csupa okosságot tennénk oda, azt sem, hogy ez lenne a világ legjobb honlapja, de azt igen, hogy onnan sokkal-sokkal több információhoz lehet jutni rólunk-tőlünk, mint a blogvilág egymást hergelő fikatív baromságaiból.”

(Szanyi Tibor hozzászólásai a Kettős Mérce posztjához)