Szabad élet, szabad halál

„Van egy probléma, mely bizonyosan összeköt valamennyi olvasóval. Mindannyian meg fogunk halni, s valamennyiünknek van rá esélyünk, hogy nehezen, fájdalmasan, csúnyán, szeretteink életét megterhelve haljunk meg. Erre annál nagyobbak lesznek az esélyeink, minél jobb az orvostudományunk és az egészségügyünk. Minél tovább élvezhetjük az e világi életet. Ezt a kellemetlen összefüggést egyetlen dolog gyengíthetné: az önkéntes eutanázia.

Mindenkinek joga van Istenére és/ vagy orvosaira hagyatkozni, s lemondani e világi halálának befolyásolásáról. A nem befolyásolás jogát még soha senki nem vonta kétségbe. A befolyásolás jogával kapcsolatban viszont teljes a tanácstalanság. Életünk egyik legfontosabb pillanatához, az utolsóhoz kapcsolódó jogainkról senki nem mer mondani semmit. Szerdai számunkban láthatták a kedves halandótársak: az egész politikai szféra köntörfalaz, mellébeszél, hárít és attól retteg, hogy az ország nagykorú halandóinak 0,6-0,7 százaléka aláírja majd azt a kezdeményezést, miszerint a T. (tanácstalan) Háznak meg kell vitatnia ezt a halálba vágó kérdést. Annak a T. Háznak, melynek ahhoz sincs mersze, hogy elismert jogunkat elismerje. A passzív eutanáziához 1997 óta jogunk lenne. Azóta nincs parlamenti többség, mely ezt a jogunkat merné úgy szabályozni, hogy valóban élni lehessen vele.”