A melegjogokról

„A kiindulópontot az Alaptörvény L. cikkének első bekezdése jelenti, amely szerint a házasság férfi és nő között létrejött életközösség, és ezt – és csak ezt – az életközösséget ismeri el családként. Sokan elmondták már, hogy ez a megfogalmazás súlyosan diszkriminálja mindazokat, akik ettől eltérő formájú, jellegű családokban élnek. Nemcsak az azonos neműeket, hanem az élettársi viszonyban élőket, sőt, az egyedül élőket is. Ugyanakkor ez a cikkely a társadalmi valóságról, ennek változásairól, az új családformákról sem vesz tudomást, hanem mereven, fundamentalista módon ragaszkodik egyetlen modellhez, ezt teszi kizárólagossá. Pedig számos szociológiai, társadalomtudományi kutatás, felmérés, elemzés mutatja, hogy az elmúlt évtizedekben milyen alapvető változásokon ment át a család fogalma, a családról alkotott elképzelések, elvárások, és hogyan alakultak át a családformák. A politika a világon mindenütt – vagy legalábbis a legtöbb helyen – alkalmazkodott a megváltozott körülményekhez. Az Orbán-kormány viszont ezen a területen is értelmetlen unortodox politikát követ, nem alkalmazkodik, hanem megpróbálja rákényszeríteni a társadalomra a neki ideológiai okokból tetsző családfelfogást. S persze, tudjuk, a magyar társadalom ezen a területen is jóval konzervatívabb, mint a nyugat európai országok, a kulturális modernizáció ebben az országban jóval lassabban halad előre, mint Európa nyugati részén. Az Orbán-kormány azonban még inkább felerősítette a kulturális bezárkózás, az idejét múlt, valóságtól idegen értékekhez és normákhoz való ragaszkodás, a sokféleség elutasításának a politikáját, azzal az alig titkolt céllal, hogy még inkább leválassza Magyarországot a kulturális modernizációról és még inkább szembefordítsa vele. Enélkül ugyanis elképzelhetetlen a »centrális erőtér«, a politikai egyeduralom, a nemzeti ideológia, a kulturális egyneműség megteremtése.”