Van élet a fesztiválokon túl?

Képzelt riport pár fesztiválról, az anti-woodstock szigetekről.

*

Mégis kinek a bulija, a tiéd vagy a szponzoroké?

Mit is jelent az, hogy fesztiválország? Ha a médiában közvetített képből indulunk ki, akkor kábé azt jelenti, hogy soha ilyen jó és bulizásbarát kínálat nem volt ezen a piacon. Legalábbis így reklámozzák a szponzorcégek és a szervezők saját bulijaikat. Viszont ha civil oldalról nézzük, pont az ellenkezőjét látjuk. Ezek a bulik egyre drágábbak lettek (a belépők és a fogyasztás egyaránt), miközben egyre inkább a cégekről és egyre kevésbé rólunk szólnak. Egyszóval a fesztiválbulik valós szolgáltatásainak színvonala kétszeresen is romlott az utóbbi két évtizedben. Itt hangsúlyozni kell, hogy nem a reklámok és a média által bennünk kialakított képről van szó (aszerint minden halál szuper), hanem pont arról, hogy ez a durván idealizált kép mennyire elrugaszkodott a valós helyzettől és a fesztiválozók valódi igényeinek tényleges kiszolgálásától. Mondjuk ki: a történelemben soha nem szórakoztak ilyen tömegek ennyire megalázó ár-érték arányú fesztiválokon (soha nem volt ennyire durván extraprofit-orientált a fesztivál-, illetve bulikínálat) ÉS eközben soha nem tiltakoztak ennyire kevéssé a szórakozni vágyók nyilvánvalóan durva kifosztása és kihasználása ellen, akár az ilyen fesztiválok bojkottálása, akár alternatív (civil, nonprofit, etc.) rendezvények szervezésével.

A dolog azért különös, mert a szigetszerű fesztiválok közönsége jellemzően pont olyanokból áll, akik tipikusan olyan cégeknél robotolnak, feltehetőleg pont abból az idióta cégvilágból és piaci szemléletből szeretnének szabadulni szabadidejükben a nyári fesztiválokon, ami sehol nem vág partiba mindenkit olyan durván mint éppen ott. Cégcseberből márkavödörbe. Mintha nem lenne alternatíva, nem szabadulhatnál sehogy, semmikor és sehol attól, ami egész évben szolgaságban tart, mert csak az ő bulijaikon szórakozhatsz. Mert a nyári fesztiválokat is pont úgy szervezik a nagy cégek mint évközben a céges bulikat, csak itt még drágábban kell fizetned mindezért és még durvábban átvágnak, mikor elhitetik veled: csak így lehetsz szabad, ez a nyári szabadságod csúcsa.

Tényleg, hol a határ ebben a trendben? Az már zavarna téged, ha például a nődet ingyen piáért megdugnák a szponzorcég képviselői, vagy még az is beleférne, ha elég sok ingyen piát adnak? Meddig mehetnek el a megalázásodban és kifosztásodban? Mert a fesztiválok példái alapján már most nagyon-nagyon messze mentek ebben és te máig nem szóltál, továbbra is elhiszed, hogy jó és kifizeted az irreális napi- és hetijegyeket, engeded, hogy helyetted válasszák ki, mit ihatsz-ehetsz irreális árakon, hosszú sorokat végigállva, miközben Nyugatról kiakciózott bandákra pörögsz, már ha hallod a színpadot a szponzorpia standjáról odaüvöltő gépzenében. Mi tart itt? Miért hiszed, hogy csak így lehet? Élő ember nincs, akinek ez tényleg, biológiailag jó lenne. Aki tényleg, magától is pont így szeretne bulizni. Soha semmi hasonló nem jöhetett volna létre, ha az lett volna a cél, hogy ti jól érezzétek magatokat és bulizzatok, de persze itt nem is ez volt a cél, hanem az, hogy a cégeknek jó buli legyen, hogy te elhiszed a megmagyarázhatatlant. Felemelt kezek V-ket formálnak a hullámzó tömegben, pedig itt nem te győzöl, itt téged  csúnyán partiba vágnak. Miért hagyod? Felfoghatatlan. Bármi jobb lenne neked. Sok hülyeséget elhittek már embertömegek: bálványimádó vallásokat, mindenféle embertelen szemfényvesztést, de ez a mostani bizonyos értelemben mégiscsak példátlan. Semelyik sem fosztott ki ennyire, semelyik sem vette el ennyire durván tőled a szabad választást, miközben épp azt üvölti (annyi hangszóróból, és olyan hangerővel, amilyen a hitleri propagandának se volt), hogy így lehetsz igazán szabad. Ráadásul a te pénzedből történik mindez...

Persze, azt is mondhatná valaki, hogy nem mindegy nekem, gazdagék kölyke mire kokózza el apuci pénzét? Azért nemcsak ezt látjuk. Sokszor lerí a srácokról és kiscsajokról, hogy egész nyáron milyen durván melóznak akárhány műszakban, hogy kifizethessék az ottalvóst, hogy itt állhassanak a nehezen és drágán szerzett szponzorpiával a valaha jó nevű akciós nyugati zenekarok egyik tagjának koncertjén és úgy érezzék, végre itt az év bulija – ez a világ közepe. Ha csak egy pillanatra kívülről látnák magukat...

Képzelt riport pár fesztiválról: az anti-Woodstock szigetekről

Túl a szponzor-óperencián, a trendy napszemüveghegyen is túl, ahol a kurtafarkú multimárkák nem vágnak partiba minket és vasorrú márkák nem tartanak igényt a magánéletünkre, ahol nem etetnek be ingyen mézeskaláccsal mindenféle cég-dealerek, vajon van-e ott élet, van-e olyan egyáltalán, vagy már a mesében sincs? Talán a kérdés is furcsának tűnhet már, mégis eszembe jutott az első nyári fesztiválok után. Egy marsbéli krónikás azt gondolhatná, hogy az egyetemisták és főiskolások nyári találkozójának nevezett rendezvénynek például tutira a lehető legigényesebbnek kell lennie ebben a műfajban, az orfűi fesztivált pedig sokan még mindig alternatív jellege miatt szeretik, a legjobb, emberléptékű nyári nagy fesztiválnak tartják. Legjobban az előadók szeretik, ezért általában sokkal jobb produkciót nyújtanak itt mint máshol. Kiss Tibi ki is mondta, hogy ez a legjobb fesztivál, illetve ezt szeretik legjobban. Érezhető volt a különbség a Quimby és a Kiscsillag esetében is – mindkettő lényegesen jobb volt Orfűn mint Zánkán. Ezzel el is mondtuk a fő pozitívumot.

Működésmódját tekintve a Fishing lényegében ugyanúgy Sziget-típusú fesztivál, csak kisebb, elég jó a helyszíne és nincs olyan tömeg, por és mocsok, mint a nagyobb fesztiválokon. Ez lényegében egy kisebb, pécsi-mecsekaljai Sziget. A Kispál névadóját például a bejáratnál ugyanúgy megmotozzák és ugyanúgy elveszik tőle az ellenséges márkák üdítő vagy alkoholos italait, mint bárkitől. Ez idén konkrét példa volt arra, milyen következetesen működik az ilyen fesztiválokon az a márkavallás, illetve márkafasizmus, ami nem véletlen velejárója a bulizásnak, hanem a szervezők szempontjából az egész lényege, legfontosabb szervező elve. Szándékosan a legkulturáltabbnak, legemberibbnek tartott ilyen fesztivált hoztam példának, hogy az sem kivétel, a céges bulidaráló ott is ledarálja az embert. Az sem a te bulid, hanem az övék.

Woodstock pont az ellen jött létre, ami a mai fesztiválokat uralja – hogy is van ez?

Néztem a füvön piknikező tiniket, meg a színpadon is, például az Ivan & the Parasol produkciója, a frontember éneklése és mozgása, az egész banda megjelenése, hajpántjai, eksztatikus gesztusnyelve stb. egészen autentikus lehetett volna az EFOT helyett ...Woodstockban. Egyszerű retrózás, vagy melléfogás lenne csupán a több mint négy évtizedes időeltolódás? Dehogy. Mert miért is jött létre Woodstock és miért vált minden ilyen fesztivál referenciájává mindmáig? Persze ők is szerettek bulizni, fűvel-fával dugni, betépni, de nemcsak ezért mentek oda, hanem azért, mert valami mást akartak mint a külvilág, az előző generációk. Egy másfajta, szabadabb, emberibb világot, ahol nem a mindenható piac határoz meg mindent, ahol semmilyen hatalom, semmilyen szervezet vagy cég nem mondja meg neked, hogyan bulizhatsz, vagy mitől kell szebbnek-jobbnak vélned az életedet, vagy mikor lehetsz szabad és hogyan. Vagyis pont az ellen jött létre Woodstock, ami ma totálisan uralja a fesztiválokat.

Ha a zene és a bandák életfelfogása, világnézete felől közelítjük meg a dolgot, finoman szólva ugyanaz derül ki: mindenki tudja, hogy eredetileg a beat és rockzene a hatvanas évek nagy generációjának lázadását fogalmazta zenévé, a lázadás kultúrájaként, ellenkultúraként és társadalmi alternatíva-keresésként jött létre. Ma a pop-szcénán a lázadás abban merül ki, hogy hogyan lövik be frontemberek a hajukat, a lookjukat, milyen extrém tetkókkal, piercingekkel, akármikkel próbálják a legközhelyesebb szirupos szövegek ellenére és csupán a nagyobb profit érdekében elhitetni velünk, hogy ők bizony lázadók. A fene se tudja már mi ellen is lázadnak, mikor ők vannak hatalmon már negyven éve. Lázadni legfeljebb ellenük és az általuk üzemeltetett pop-rock zene és fesztiválipar ellen lehetne, ha egyáltalán.

Hogy is van ez? Ha én tiniként elpattintanék durván százezret nyári fesztiválozásra - mert ugye a sokezres beugróhoz jönnek még a legendásan extradrága szponzorpiák (a szabad választás jegyében) és a méregdrága, viszont miniadagban kimért kaják- ha mindezt a buli érdekében kifizetem és elfogyasztom, a nyári zsebpénzem kábé másfélszeresét elköltve, akkor már tuti jól kell éreznem magam. Mekkora lúzerség lenne már, ha ennyi pénzért még szarul is érezném magam, illetve bevallanám, magamnak és a haverjaimnak, hogy valójában ez a szitu. Pedig... ennek a tizedéért sokkal jobb nyári óriásházibulikat lehetne szervezni a kollégiumi kampuszokon, közeli vízpartokon, valamelyik haverunk nyaralójában, vagy kábé akárhol és akárhogyan. Ennél bármi sokkal olcsóbb és vállalhatóbb lenne – egyszerre sokkal olcsóbb és sokkal jobb lehetne! Csak ha tömegesen, vallásos áhitattal elhisszük a szponzorok reklámkamuját, akkor van az, amit most látunk, hogy őket szponzoráljuk a hülyeségünkkel, minden lehető pénzünket elköltve az ő extraprofitjuk érdekében és magunknak, illetve egymásnak azt hazudva, hogy ez nekünk jó és megint baromi jót buliztunk. Pedig a végelszámolásban csak nekik buli mindaz, ami és ahogy az ilyen fesztiválokon történik. Ráadásul ezt te, meg te, meg még ők is, mindenki tudja. Legfeljebb csak a nagyon-nagyon sík hülyék nem veszik észre, oszt mégis megy tovább. Senki sem tesz szinte semmit, hogy másképp legyen. Hogy ne Woodstock ellentéte és übergáz karikatúrája legyen az a fesztiválozás, ami önmagát máig Woodstock örököseként reklámozza.

Az utóbbi évtized globális áttörése a magánélet piacosítása volt, mely nemcsak abban nyilvánul meg, hogy közösségi portálokon és keresőkön sajátítják ki, adják-veszik és manipulálják vágyainkat, lájkjainkat, privát fotóinkat és lehetőleg egész maradék magánéletünket. A magánélet piacosításának része a házibulik céges bulivá alakítása. Korábban ez példátlan volt, ma viszont már az eredetileg tisztán saját kajával és lehetőleg saját piákkal szervezett valódi házibuli válik ritka kivétellé. Ott a rendelt pizza, bolti a pia, a kaja és akkor számít igazán tutinak a buli, ha a cégektől megszokott marketinggel szervezik, illetve bevezetett kommersz bulihelyeken, stb. Ennyi. Így adod el a (magán) életedet, aztán néha csodálkozol, hogy ez lett belőle. Felháborodottan szidod a világ elidegenedettségét, elfajultságát ésatöbbi, mintha nem járulnál hozzá szisztematikusan saját magad, hogy ilyen legyen.

Na és mi lenne az alternatíva?

Ássunk kicsit mélyebbre a kakiban, hogy miért is, hátha sikerül mégis talajt fogni valahogy... A civil térben (ahova az EFOT-on például stílszerűen egy diákhitel molinó-kapun keresztül lehetett belépni) a magukat hipercivilnek tartó szervezetek és pártok is a minőségileg legolcsóbb (amúgy persze mindenkinek legdrágább) marketingmódszerekkel: dealerlogós ingyentollakkal-öngyújtókkal, adathalász kvízekkel és hasonló marketing módszerekkel dolgoznak, mint azok a multik, akik ellen elvben próbálnának fellépni programjuk alapján... Vagyis pontosan ugyanazt csinálják mint a szponzorcégek, csak kevésbé dögös hoszteszekkel, kisebb hangerővel, sokkal kevesebb pénzből és kevésbé meggyőzően.

Kinek jut eszébe, hogy egy ilyen fesztiválon marketing- és fogyasztásmentes övezetet hozzon létre, ahol valóban szabadon lehetne bulizni? Ja, hogy azt a szervezők eleve nem engednék? Mert a márkakoncentrációs táborként működtetett fesztiválok szabályzata nyilván sosem engedné meg, hogy valaki tényleg szabadon és márkafüggés-mentesen bulizzon a tábor területén. Csak meg kell kicsit próbálni, hogy kiderüljön, mennyire így van. Próbáld ki, ha nem hiszed, hogy saját bőrödön tapasztald, mi igaz mindebből.

Ideje például egy fogyasztói függésről leszokni segítő tábort szervezni. Ma a legzöldebb szervezetnek se jut eszébe, pedig a valóban hiteles és vállalható  alternatíva ott kezdődne, hogy létrehozunk valamit, legalább egy nyári elvonulás erejéig, ami tényleg ezer év múlva is működne, jó és tényleg fenntartható lenne nekem is, neked is, mindenkinek, a Földnek is. Ma NINCS ilyen szituáció, amiben elmondhatnánk, hogy ezt valóban csinálhatnánk ugyanígy az idők végezetéig. Így a céges kamuzás alternatívái is kamuk. Csak vállalhatatlan, fenntarthatatlan, rablógazdálkodásra és dealer-logikára „épülő” rendezvények és szervezetek vannak.

Nemcsak nyáron, egész évben ez a kínálat. A bolygófogyasztói társadalom valós alternatívájaként ma még legfeljebb az ősközösségben élő természeti népek jöhetnének számításba, ha komolyan vennénk a fenntarthatóságot és nem lenne elég szanaszét dobálni a fesztiválokon „bulizz környezettudatosan” röplapokat, vagy a szelektív hazugsággyűjtést megoldásnak tartani, hanem szembenézünk azzal, hogy egy valóban fenntartható rendszert arról ismerünk fel, hogy egyáltalán nem termel szemetet... Látott már valaki nyári fesztivált záróbuli után? Leginkább szeméttelepre hasonlít. Nem véletlen velejárója ez a szemét az egyébként szuper bulizásnak, hanem az eldobható bolygófogyasztói trendek lényegéhez tartozik. Mintha pont az lenne a buli, hogy elfogyasztunk mindent, aztán nem marad semmi, csak szemét. Vajon tényleg csak ez lehet buli? Nincs alternatíva? Ne lehetne itt zene és tánc, igazi közös ünnep és fesztivál csak így? Ugyan már... ez olcsó hazugság.

Azért és addig dübörög ilyen egyeduralkodó módon ez a globális kamugépezet, ami legdurvábban a  nyári fesztiválokon üzemel, amíg valakik valahol valahogyan el nem kezdenek egy valódi alternatívát, valóban Woodstockot folytató közös mozgást. Abban nagyobb erő rejlik ma mint az összes multimarketingben együtt. Ebből is bőven meríthetnek motivációt, akik belekezdenek. Épp ideje.

Nyílt forráskódú alternatív bulimodell a házibulik mintájára

Ha az általad használt összes „közösségi” és médiafelületen nem promóznák állandóan és mindenhol ezt a fajta márkafasiszta „bulikultúrát” és fesztiválozást, szobatiszta ember sosem akarna magának ilyesmit. Ha valaha megkérdeztek volna, mielőtt ők eldöntötték, hogy így fogsz szórakozni és kész, akkor magadtól sose kértél volna ebből a kínálatból nagyjából semmit. Akkor egy fesztivál  ma is kábé olyan lenne mint Woodstock – egy óriási házibuli. Mert a piacosítás magát a bulizást is ugyanúgy eredeti értelmének ellentétébe fordította. Hogy is nézett ki kezdettől egy házibuli? Mindenki hozott, amit tudott a magáéból: piát, a fater borát, házi szörpöket a vodka-tuninghoz, nagyfater pálinkáját, ja és ugyanígy házisütit, zöldséget és gyümölcsöt a nagynéni kertjéből, vagyis csupa olyat, ami finoman szólva nem welcome egy mai fesztiválon. Ha van rá módjuk, hogy megakadályozzák: leginkább be se viheted. Mert ez nem a te bulid, hanem a szponzoroké, csak nem gondoltad végig, hogy mit csinálsz és miért. Sokat dolgoztak rajtad, hogy eszedbe se jusson.

Ma még látszólag nincs jele a változásnak – nem mutatkozik alternatívája ennek a durván manipulatív márkafasiszta „bulikultúrának” és fesztiválozásnak. Ugyanakkor mindenki érzi és tudja már, hogy ennek így nincs jövője. Maguk a multik is alternatív gerilla és vírusmarketinggel próbálnak nyomulni, hogy megőrizzék monopol helyzetüket. A bulizásban is hamarosan be kell következnie annak a váltásnak, amit a mainstream tévézést felváltó interaktív netezés esetében láttunk: a feltűnően normatív, direkt módon tömegként minket manipuláló kommunikáció ideje lejárt. Különös, hogy ez a modell, illetve a nyílt forráskódú közösségi fejlesztés győzelme a multi-windows típusú monopóliumok felett még a bulizásban nem érvényesült. Ha bárki elindítana ma valami valódi alternatívát jelentő nyílt forráskódú közösségi bulimodellt, a bulizás linuxát, az elképesztő gyorsasággal terjedne magától, akár minden reklám nélkül is. Mert önmaga reklámja lenne, hogy tényleg jó és nem kamu, hanem tényleg értetek van, rólatok szól. Viszont az alternatívának semmiben sem szabad hasonlítania erre a szisztémára, tényleg gyökeresen másnak és nem piaci elven működőnek kell lennie! Ha csak bizonyos látszatelemeken változtat, az nem jelent alternatívát, nem lehet hiteles és nem is terjedne el.