Keresnivaló Keleten

„Orbán Viktor most Keletről (honnan máshonnan?) kíván művelésre vágyó ifjú agyakat importálni – nem is keveset: évente kétezret nagyjából akkora költséggel, amiből tízezer állami ösztöndíjas magyar fiatalnak juthatna hely az amúgy koplalókúrára fogott hazai egyetemeken.

Kína, Japán, Kambodzsa, Szingapúr és Vietnam – mondta be a tutit a mindenhez jól értő Szijjártó Péter, hozzátéve, hogy Üzbegisztán, Kazahsztán, Türkmenisztán, Jordánia, Egyiptom, Libanon, illetve Macedónia, nyilvánvalóvá téve egyszersmind, hogy megint egy koncepció nélküli orbáni rögtönzésről van szó. Az említett országok legtöbbjének diákjai (ma már a vietnami és a kambodzsai elit sarjai is) ellepik ugyanis a legjobb nyugati felsőoktatási intézményeket: a Kelet ebből a szempontból jóval azelőtt kinyílt, hogy a magyar kormányfő 2010 októberében Brüsszelben szembesült volna a saját európai mozgásterével.

Ahhoz, hogy a tehetséges tanulókat Ázsiából idecsábítsuk, egy racionálisan működő országban nem állami ösztöndíj kellene, hanem színvonalas angol nyelvű képzések bő választéka meg olyanfajta sokszínű és nyitott kulturális közeg, amiben egy – mondjuk – japán egyetemista is jól érzi magát. Mi ehelyett inkább egy kis pénzt teszünk ki az ablakba, aminek az ázsiai–magyar kapcsolatok jövőjét tekintve pontosan annyi értelme lesz, mint mikor még nem keleti nyitásnak, hanem elvtársi segítségnyújtásnak hívták a hasonló próbálkozásokat.”