Ne Magyarországról diktáljanak az erdélyi magyaroknak!

„A találkozók nem voltak meghirdetve, és nem voltak nyilvánosak. Miért ezt a formát választotta? 

Nem akartam, hogy kampányjellege legyen. Azt gondolom, hogy nekünk, mint egy új politikai erőnek, most az a feladatunk, hogy először illő alázattal megismerkedjünk a helyzettel, és azzal, hogy mit gondolnak fontosnak az itt élők. Ez az út nem a nyilvánosságnak szólt, bár nem is zárkóztam el a nyilvánosság elől. (...)

Mennyire van vagy mennyire lehet egy ennyire frissen alakult szervezetnek, mint az Együtt 2014 a egy markáns doktrínája, ami a magyar-magyar kapcsolatokat illeti? 

Van. Mert nem a semmiből, nem a Holdról jöttünk: voltam már miniszterelnök, foglalkoztam ezekkel az ügyekkel, ismerem a főbb szereplőket, és van világos véleményünk és vannak elveink, amelyeket közzétettünk már egyébként. 

Áprilisban tartottunk egy konferenciát a nemzetpolitikáról, ahol magam is elmondtam: az egyik legfontosabb ügy, a kettős állampolgárság kérdését békén kell hagyni. Ez legitim módon dőlt el Magyarországon, ezt újra kinyitni súlyos hiba lenne, nem szabad ezt tenni. Azt gondoljuk, hogy a teljes értékű állampolgársághoz jár szavazati jog is, tehát ezt sem lehet megkérdőjelezni. Ez az, amit úgy kell hagyni, ahogy van. 

Változtatni kell viszont azon, hogy ne Magyarországról diktáljanak az itt élőknek, a magyar kormánynak nem lehet gyarmatosító módjára viselkednie az erdélyi magyarsággal szemben. Ehelyett az itt élők demokratikusan választott, magas legitimitású szervezeteitől kell a magyar kormánynak programot kapnia arról, hogy miben van szükségük támogatásra. 

A mindenkori magyar kormány teljesítményét az minősíti, hogy az itt élő magyaroknak könnyebb megmaradni magyarként és boldogulni a szülőföldön, vagy nehezebb – csak ez számít. Nem az számít, hogy ki mennyire üvölt, csörgeti a kardját, kiabál, hanem csak az, hogy eredményes-e, vagy sem. Ehhez néha kardot kell rázni, néha meg egyszerűen csak támogatni kell az itteniek törekvéseit csendesen. Ez a mérce. 

Ha pedig így van, akkor a magyar kormánynak az itt élők legitim szervezeteivel kell együttműködnie, őket partnernek tekinteni, és az ő törekvéseiket támogatni, nem Budapestről megmondani a tutit, hogy itt mit kell csinálni. A kisebbségekkel kapcsolatos magyar politikát elsősorban azoknak kell meghatározniuk, akik itt élnek, és akik erre az itt élőktől felhatalmazást kapnak. 

A kettős állampolgársággal kapcsolatban pedig nagyon kell vigyázni, nehogy A és B kategóriás kisebbségi magyarokra osszuk az itt élőket. A mindenkori magyar kormánynak mindenkiért egyforma felelőssége van, függetlenül attól, hogy remélhet-e tőle szavazatot, vagy sem. Ez azért nagyon fontos, mert látom annak a veszélyét a mai magyar cinikus politikában, hogy csak a szavazatot jelentő magyarokra fognak koncentrálni egy idő múlva – ezt pedig nem engedhetjük meg magunknak.”