Tisztelt Puzsér Róbert!

Tisztelt Puzsér Róbert!

Szomorúan írom ezt a levelet, szomorúan, mert nem kellene megszületnie. Hogy mégis megírom, annak oka, hogy velem szemben túllépett egy határt. Nemzetiségi nevemet, nemzetiségemet alázta meg és tette a hazugság szinonimájává.

Az elmúlt hetem jelentős része telt azzal, hogy újabb és újabb újságírók, honlapszerkesztők hívogattak önnel kapcsolatban, nevezetesen, hogy hogy akarok-e reagálni az ön velem kapcsolatos kijelentéseire. Nem tettem. Egyrészt, mert nem szeretek ilyen jellegű ügyek kapcsán szerepelni, másrészt nem is értettem az egészet, mivel mi ketten – emlékeim szerint – személyesen nem is ismerjük egymást, privát életünkben egyetlen szót sem váltottunk.

Így válaszaim, reagálásom nélkül a következő című cikkek jelentek meg a héten:

„Puzsér egyértelművé tette: Vujity Tvrtkót sem tartja semmire”;

„Puzsér most Tvrtkót pécézte ki”;

„Puzsér szerint Vujity Tvrtko egy gyökér”;

„Puzsér Róbert : Nyomorult figura ez a Tvrtko”.

A lista közel sem teljes. És mindezt úgy, hogy mi tényleg nem ismerjük egymást. Mégsem reagáltam. Egyetlen egyszer sem.

Hanem abban a videóban, amely azon a nyilvános előadásán készült, ahol a Holocaust infrastruktúráját dicsérte, nos, ott szó szerint a következőket mondta rólam:

„Azt tudják, hogy a Vujity Tvrtko az kurvára nem horvát? De nem is szerb?! De nem is macedón?! És nem montenegrói?! És nem szlovén?! Az egy pécsi srác. Magyar. Van valami neve, valaki tudja a nevét?

Balogh Szilárd, és ő azt lefordította. A Baloghot lefordította horvátra, az úgy hangzik, hogy Vujity. És a Szilárdot is, az úgy hangzik, hogy Tvrtko.

… büdös paraszt, otthon a TV előtt így néz, és azt mondja, hogy: Vujity micsoda? Na ez bazdmeg, ez tudja mi a dörgés, ez a háború kutyája bazdmeg…

…a média az ilyen szintű hazugság. Tehát a média nem úgy hazudik, hogy amit a Vujity Tvrtko mond, az nem igaz – egyébként úgy is –, hanem úgy, hogy a Vujity Tvrtko az már egy hazugság! Aki benne a TV-ben mondja, hogy mi van, az már hazudik. Már hazugság. Őt már a TV hazudja neked!”

Tisztelt Puzsér úr!

Ilyen otromba valótlanságot és abból írott rágalmat még soha, senki nem engedett meg magának velem szemben. De maradjunk a tényeknél. A konkrét tényeknél:

Magyarországi horvát vagyok. Vujity Tvrtko a nevem. Ez áll személyazonossági igazolványomban, útlevelemben, minden iratomban. Amikor 1972-ben megszülettem, Magyarországon még erősen korlátozták a nemzetiségi nevek viselését. Annak idején jobbára a Ladó János-féle Magyar Utónévkönyv-ből lehetett nevet választani. Ami abban benne volt, azt adhatták a gyerekeknek, ami meg nem, azt nem. Így fordulhatott elő, hogy számos nemzettársam erőszakosan „magyarosított” néven él. Így lett a Bránkóból Bertalan, a Zoricából Hajnalka, így lett a Tvrtko-ból Szilárd. Édesanyám, Vujity Matija (aki egész életében mindig, mindenki így hívott, irataiban mégis Matild), szóval anyukám Tvrtko-nak hívott, és nem tehetett róla, ahogy én sem, hogy az iratokban más szerepelt. Nála is, nálam is.

Egy párhuzammal élve: ahogy ön előtt is ismert, Szlovákiában sem csak szlovákok, Romániában sem csak románok, Szerbiában sem csak szerbek élnek, hanem például magyarok is, nagy számban. Ön szerint egy felvidéki, László keresztnevű magyar ember, legyen csak Ladislav? Hiszen Kassán született, az meg ugye Kosice néven Szlovákia része. Van a délvidéki István nyugodjon bele, hogy ő Stevan, mert az ott Szerbia!

Mondandójából az derül ki, hogy nincs vele tisztában: Magyarországon is élnek élnek államalkotó nemzetiségi kisebbségek, közöttük (becsült adatok szerint tízezres nagyságrendű számban) horvátok. Én például anyanyelvi szinten beszélem a horvátot, így szólok Édesanyámhoz és gyermekemhez, ismerem kultúránkat, hagyományainkat, itteni történelmünket. Ugyanakkor büszke magyar állampolgár (is) vagyok, hiszen ez a hazám, itt születtem, ezért az országért dolgozom. Mindezt úgy hívják: kettős identitás.

Amit írt, azt vagy rosszindulatból vagy/és teljes tudatlanságból írta. Hiszen egy jelentéstartalommal nem bíró nevet nem is lehet más nyelvre lefordítani (a Puzsérnek sincs más megfelelője). Ahogy életrajzi adataimból látja, az ön által közöltekkel ellentétben a Vujity nem a Balogh fordítása, hanem Édesanyám családneve. Persze nem kell, hogy életrajzi adataimmal tisztában legyen még akkor sem, ha erről már milliószor beszéltem, mégis, ha nevem vagy (ön szerint kitalált) nemzetiségem miatt gyaláz, talán tájékozódhatna. Ezért, és nem másért citálom ide a wikipédia rólam szóló legelső bekezdését:

„Vujity Tvrtko, horvátul: Tvrtko Vujić (Pécs, 1972. szeptember 24. –) író, újságíró, tévés személyiség. A Balogh Szilárdként anyakönyvezett fiatalember 17 éves korában vette fel későbbi nevét: a Vujity édesanyja családneve, Tvrtko a Szilárd horvát megfelelője. Névváltoztatása szimbolikus tett volt. Ő az első magyarországi horvát, aki ezt megtette, ugyanis születésekor Magyarországon még korlátozták a nemzetiségi nevek viselését. Kiállását üzenetnek tartja a határon túli magyarság felé, hogy ők is bátran merjék vállalni magyar neveiket.”

Ahogy ebből a bekezdésből is láthatja, névváltoztatásomnak semmi köze újságírói, televíziós munkámhoz, pláne, hogy évekkel korábban írattam át nevemet arra a névre, amelyen gyerekkorom óta szólítottak.

Tisztelt Uram!

Ön nemzetiségi nevemet és magát nemzetiségemet is a hazugság szinonimájává tette előadásában. Azt mondta, mindez már önmagában hazugság. És a fentiekben bizonyítékokat, párhuzamokat, érveket talált ebben. Ha az volt a célja, hogy fájdalmat okozzon, bevallom, sikeres volt. Hasonló támadással, valótlanságokkal teli rágalmakkal és az abból kifejtett gyalázkodással még nem találkoztam.

A sajtót figyelve láttam, hogy a héten sokan fejtették ki nemtetszésüket a népirtást egy TV-s műsorral párhuzamba állító kijelentései miatt. Azt is láttam, hogy ön magyarázkodik rendesen. Ebben az ügyben nincs értelme a magyarázkodásnak, mert amiket írt, nettó hazugságok. Ha én az ön helyében lennék, itt mondanám: „Tévedtem. Elnézést. Sajnálom. Bocsánat”.

Ám nem vagyok az ön helyében, mint ahogy nem is állítanék fel ilyen párhuzamokat, nem gyaláznám más nemzetiségét és nevét. Végezetül engedje meg, hogy népünk egy közmondását ajánljam figyelmébe: „Svoje voli, tudje postuj!” – magyarul így hangzik: „A sajátodat szeresd, a másét tiszteld!” Ez nálam vonatkozik munkára, nemzetiségre, névre, emberi méltóságra egyaránt.

Barátsággal: Vujity Tvrtko

utóirat: Tisztelettel kérem az újságírókat, hogy ez ügyben ne is keressenek, nem szeretnék a fenti ügy kapcsán a sajtóban szerepelni.

Másrészt kérem oldalam hozzászólóit, hogy ezen a felületen ne szidják, ne bántsák Puszér Róbertet. Gyalázkodására konkrét, tényekkel alátámasztott, korrekt és méltóságteljes választ akartam adni. Remélem sikerült!