Nem kell tőlem féltenie a demokráciát senkinek

„Milyen a viszonya Orbán Viktorral? Kívülről úgy tűnik, önök egyszerre szövetségesek és versengő felek. A miniszterelnök a nyertes választások éjszakáján úgy fogalmazott, az oligarchák ideje lejárt. Ehhez képest az önhöz közel álló Pintér Sándor lett a belügyminiszter. Emellett talán egyik kormány sem vett ki annyi pénzt adókon keresztül az OTP zsebéből, és egyik kormány sem támadja annyi oldalról a bank piacait, mint a mostani.

Nagyon nehéz egy pozícióban lévő miniszterelnökkel meglévő kapcsolatról nyilatkozni. Inkább azt szoktam emlegetni, hogy az ellenzékből kikkel vagyok jóban, azt elegánsabbnak tartom. Sok dolog van, amiben Orbán Viktorral azonos véleményt vallok, de van néhány, amiben nem értünk egyet. Elfogadom, hogy van egy szereposztás, amiben születnek nekünk nem kedvező döntések. Ha lehetőséget adnak arra, hogy ezek előtt elmondjam a véleményem, akkor a viszony már jónak nevezhető.

Kap ilyen lehetőséget?

Van, amikor igen, van, amikor nem. Tipikus példa a devizahitelek végtörlesztése, amikor én is a hírekből tudtam meg, hogy mi történik.

Ha választani kéne, inkább szövetségként vagy inkább versengésként írná le kettejük viszonyát?

Ha most azt mondanám, hogy szövetség, az olyan lenne, mint az a történet, amikor a kisegér meg az elefánt megy a hídon. Az egér egyszer csak megszólal: hallod, hogy dübörög alattunk a híd? Hogy minősíteném én, mint egy egyszerű bankelnök a miniszterelnök szövetségeseként magamat? Szövetségek azonos rangú felek között köttetnek, a miniszterelnök viszont olyan hatalmi eszközökkel rendelkezik, amelyeket az én lehetőségeim meg sem közelítenek. Ilyen értelemben nem lehet szövetségről beszélni, de ellenséges viszonyról sem.”