„– A baloldal gyengeségéért mégsem tehető felelőssé a Fidesz. A demokratikus ellenzéki pártok széthúznak. Az értelmiségi holdudvarok is? Elkötelezett gyurcsányistaként sokan bírálják „saját oldalon” is?
– Persze, de nem ez a lényeg. Egyetértek azokkal, akik azt mondják: jelenünk sok tekintetben a Horthy-korszakhoz hasonlítható. Akkor a klérussal szövetségben harsogó irredenta, soviniszta és fajvédő ideológia leválthatatlanná tette a jobboldali kormányokat. És sajnos az ilyen ideológiákra ma is sokan fogékonyak. Másfelől teljesen természetesek a mostani demokratikus ellenzéki viták. A csoportok között tényleg nagy véleménykülönbség van abban, minként kellene helyreállítani a jogállamiságot, a gazdaságot, a társadalmi békét. A 2009-ig hatalmon lévő koalíció két pártja között is súlyos viták voltak – hogyan működnének együtt öt-hatpárti koalícióban? A Fideszben más a helyzet: ott egy álláspont van, »oszt’ jónapot«. Így könnyű pártot vezetni. A balliberális értelmiségieket azonban a sokszínűségük miatt nehéz egy táborba összehozni. Ennél már csak együtt tartani őket látszik nehezebbnek.
– De akkor mi a megoldás? Összefogás nélkül nem lehet leváltani az Orbán-kormányt.
– A kormányt le lehet váltani, ám a fő kérdés az: mi lesz utána? Ha a győzelem nem eléggé nagyarányú, a Fidesz-Jobbik szövetség kíméletlen, agresszív offenzívájára kell számítani, és továbbra sem lesz nyugalom az országban. A demokrácia nagyon nehéz játék, amelyet csakis tisztességes, alkotmányos eszközökkel lehet játszani. Ha az egyik fél a szabályokat folyton felrúgja, a dolog nem működik. Beszélhetünk mi különböző programokról, alternatívákról, de amíg a jobboldalon a Fidesznek és Orbán Viktornak nem hívei, hanem fanatikus hívői vannak, itt aligha lesz demokratikus megújulás.”