Magyarok vagyunk?

„Kénytelen voltam ezt a költői kérdést feltenni, miután Gerő András megint belerondított a magyarságunkba, identitásunkba, múltunkba. Az Élet és Irodalomban Az Árpád-ház és a nacionalizmus című írása minden képzeletet felülmúl. Hogy eljusson a magyar nacionalizmus kialakulásához – amit magyar szempontból bűnnek tart –, gyakorlatilag megkérdőjelezi, hogy az Árpád-házi királyok magyarok voltak. (...)

Az okfejtés vélhetően szándékos. Nem először. Az Árpád-ház lejáratása, bemocskolása éppen úgy, mint ahogy legszentebb ereklyénk, Szent Koronánk (smici sapka), nemzeti jelképeink kikezdése sem ismeretlen. Régen internacionalista, most globalista akarat szeretné aláásni nemzeti önbecsülésünket. Volt már jeles szociológusunk, aki a rendszerváltás utáni években elindította a Találjuk ki Magyarországot! mozgalmat, amely aztán a pihent elme okán is hamvába holt, mert hogyan is találhattuk volna ki Magyarországot, a magyar népet, a rögvalóságot, amely létezett immár legkevesebb ezeregyszáz éve. Tipikusan a valóságtól elrugaszkodott értelmiségi kezdeményezés volt, amit senki sem vett komolyan.

A Gerő-féle történelemátírás is arra ösztökél, hogy találjuk ki történelmünket. De akkor dobjuk sutba a Gesta Hungarorumot, az Anonymus-, Kézai-, Thuróczy-féle krónikáinkat? Vegyük semmibe történészeinket, régészeinket, például Marczali Henriket, Hóman Bálintot, Szekfű Gyulát, László Gyulát – a kettős honfoglalás szerzőjét –, Magyar Kálmánt, Dümmerth Dezsőt – akik tudományos alapossággal kutatták a magyar honfoglalást, a középkort? Tagadjuk meg nagy költőinket, íróinkat, zenészeinket, akiket megragadott a történelmi múlt és alkotásra ösztönözte őket? Így Balassi Bálintot, Zrínyi Miklóst, Berzsenyi Dánielt, Kölcsey Ferencet. Avagy ne vegyünk tudomást Vörösmarty Mihály, Arany János, Gárdonyi Géza, Ady Endre, Kodály Zoltán vagy Bartók Béla munkásságáról?”