Író úr ír, nem politizál

„Egy biztos: ha majd valaki nekilát a sértett, a művész szerepébe bújt politikus (vagy éppen fordítva?) szobrának megalkotásához, a nyolcvan éves Konrád György személyében kiváló modellre lelne.

A negatív példákat pedig csak az írókat említve is hosszan sorolhatnánk, Esterházy Pétertől Kertész Ákosig, Csurka Istvántól Parti Nagy Lajosig, ha ők maguk a tényt nem is hajlandók tudomásul venni, hogy mennyire kontraproduktív író-, művészembernek a napi politika nemtelen eszközökkel is vitt küzdelmeibe belebocsátkozni. Amelynek éppen a saját életművük látja a kárát, amikor is Isten áldotta tehetségük jobb sorsra érdemes, egész népet felemelni hivatott termékét korpába keverve vetik ily módon a disznók elé.

És Konrád György esete még az említettek sorából is kirí, hiszen ő közvetlenül, személyesen is beszállt a politika tudjuk miféle eszközökkel vitt hatalmi harcába, amikor az óriási becsapással – kérlelhetetlennek mondott kommunista-ellenességgel – a magasba tört párt alapító-vezetőségi tagjainak sorába lépett. Amely párt aztán a hatalom csábításának ellenállni nem tudván magával az ördöggel, a pár évvel korábban még halálos ellenségüknek mondott posztkommunistákkal feküdt nászi ágyba, utóbb magának halált hozó öleléssel.”