Állami párkereső

„Kiindulhatunk abból, hogy a Jó Állam természetéből fakadóan nem akarhat rosszat, kérdés persze, hogy ízlése van-e. Ismerve az önmagát konzervatívnak és kereszténynek definiáló kurzus esztétikai ideáljait, a párkapcsolatot teremteni szándékozó fiataljaink helyében azért túl nyugodtak nem lennénk. A Jó Állam persze bizonyára elsősorban a belső, lelki értékekre fókuszálna, amiben nem látunk semmiféle kivetnivalót, valamilyen tulajdonságok alapján csak harmóniába kell hozni a párkapcsolatra kiszemelt, nyilvánvalóan kizárólag különneműeket.

Az egyetemisták egy részének jellemző értékeit már föl sem kell térképezni, elég, ha az ELTE bölcsészkarának hallgatói önkormányzatától elkérik a jól dotált szervezet lényegre törő feljegyzéseit, s talán máshol is vannak ilyenek. A már ismert forrásanyagból az illető néptánctudásától, »kis libero buziságán« keresztül, keresztény megbízhatóságán át – »apja az evangélikus gyülekezet felügyelője« – egészen feneke kerekségéig minden fontos dolog megtudható, ami a tárkeresés során bárki részéről is szóba jöhet.”