„Szaniszló Ferenc magas állami újságírókitüntetést kapott, a Táncsics-díjat. (...)
Szaniszló, érzékelve az űrt, behatolt a centrumba, és teljesen érzelemmentes, monoton, beszédszintetizátorra hajazó géphangon, a testbeszédet mellőzve kezdett olyan dolgokat kamerába mondani, amikre Bogár László vagy Matolcsy György is csak féltékenyen csettintene. A recept bevált, Szaniszló a videómegosztók sztárja lett úgy, hogy magát az Ekho tévét senki se nézi.
Szaniszlózni egyedül jó, leülni a gép elé, kitölteni egy italt, és elkezdeni az őrült utazást a magyar beszélő szkíták és náci liberálisok bolondos univerzumában.”