Évezredértékelő

„Nem önmagáért kell nekünk a hatalom, hanem azért, mert nincs kétféle igazság.

Ahogy nagy tanítónk, Wass Albert mondotta: »Elvileg egyetértek, de vigyázni kell, nehogy az egyetemi stricik hangulata átmenjen kommunista és szovjetellenes támadássá.«

Romokat örököltünk, és ezeken a romokon kellett gúzsba kötve táncolnunk, itt kellett új országot építenünk, ahogy honfoglaló őseinknek egykoron, de őket nem követték idáig a besenyők, mi viszont egyik kezünkkel a fasiszták ellen harcoltunk, másikkal is, sőt, a harmadikkal is, de ahány fejét levágtuk Gyurcsánynak, annyi Bajnai, Mesterházy, Schmuck nőtt a helyére, és akkor még a külföldről nem is beszéltünk!

Csak ellenségeink vannak kívül, belül.

Mindenki a magyarok vizét, földjét, aranyát, jószágát akarja, vagy csak szórakozásból gyötörni minket. Nem hagyjuk, de ebbe a nem-hagyásba belefáradunk, néha már-már lehajtjuk szomorú fejünket, ahogy Arany János írta. Ilyenkor reá nézünk szorgos népünkre, megpillantjuk a szemük sarkában a pajkos mosolyt, szájuk sarkában a csillogást, aztán megrázzuk magunkat, és visszanyert önbizalommal énekeljük Toldi áriáját: »Oh, ha rózsabimbó lehetnék!« – elszáll a kétely.”