A velünk túlélő kommunizmus

„Amit viszont Bajnai mondott, az rá nézve lejárató, méghozzá úgy, hogy az a Népszavának abszolút nem róható fel. A lap csak megkérdezte Bajnai Gordont: »Mit jelent Önnek, hogy immár 140 éves a Népszava?« Amire ezerféle szalonképes módon válaszolhat egy, önmagát mérsékelt középerőnek tartó szervezetet fémjelző politikus. Csak pont úgy nem, ahogy Bajnai tette. »A Népszava - 140 éves történelme során - mindvégig konzekvensen képviselte a szociáldemokrata értékeket, melyek jegyében megfogant. Hű maradt ezekhez jó és rossz időkben, a vérzivataros években is, függetlenül a politikai széljárástól. A Népszava az utóbbi években is így tett, méltó maradt dicső múltjához, a szerkesztőség önfeláldozón, magát nem kímélve küzd az Orbán-Simicska-rezsim idején.« – válaszolta a kommunista bűnökről nemrég megemlékező Bajnai. Konzekvensen? Mindvégig? Hű maradt? Dicső? Mi van? Kár, hogy Bajnai csak emlegeti a történelmet, de a jelek szerint nem ismeri azt.

Speciel a történelem ama picike mozzanatát, hogy a Népszava a 140 évéből 40-et nem a szocdem értékek, hanem a komcsi diktatúra szolgálatában töltött. Ugyanis 1948-ban a komcsik bedarálták a szocdemeket. Onnantól a Népszava négy évtizeden át az MSZMP hű szócsöve volt. Méghozzá a párt egyik legszürkébb, leglojálisabb és legunalmasabb orgánuma. A pártlap Népszabi is izgalmasabb, színesebb volt a szakszervezeti harsona Népszavánál, az értelmiségi-népfrontos Magyar Nemzet meg pláne. Mikor a sajtóban is elindult a rendszerváltás, s 1988 januárjában megalakult a Nyilvánosság Klub, az alapítók és csatlakozók között ott volt a magyar újságírás színe-java. 24-en a Magyar Hírlaptól, 17-en a Magyar Nemzettől, 12-en a HVG-től, 11-en a Magyar Rádiótól, 8-an a Világgazdaságtól, 5-en a Népszabadságtól. S tudják, hány újságíró vett részt a Népszavától? Egy se. És azt tudja valaki, ki volt a Népszava főszerkesztője a rendszerváltáskor? Pálfy G. István. A rendszerváltás után pedig Fenyő János biztosította a szociáldemokrata értékek gond nélküli érvényesülését.”