„Azt mondod, János, szándékod szerint döntésedben egyetlen cél vezérelt, »az alkotmányos rend és a nemzet egységének képviselete«. És azért is tanulmányoztad a döntésed előtti napokban hosszú órákon át az Alaptörvény negyedik módosítása kapcsán megjelent cikkeket, szakértői véleményeket, hozzád küldött leveleket, üzeneteket, mert ezzel is jelezni akartad, hogy nem csak pártok felett állónak értelmezed a szereped és feladatod. Hanem »mindig mindenben a politikai nemzet mellett« akarsz állni, mert csak így fejezheted ki »a nemzet igazi egységét«.
Szép gondolat. De amint fentebb céloztam rá, egy születésétől illegitim alkotmányos rendszer köztársasági elnöke vagy. Egy olyan rendszeré, amelynek a létrejötte csak a kormánytöbbség szavazatainak köszönhető. Az elfogadtatása tehát a politikai nemzet minimum felének a politikai közösségből való szimbolikus kitagadásával párosult. Tagadhatatlan, hogy politikai nemzetünk a harmadik köztársaság kikiáltása, 1989. október 23-a óta sohasem volt olyan szélsőségesen megosztott, mint 2012. április 25-e, az Alaptörvény elfogadása óta. Akármilyen kíméletlen küzdelmeket folytattak is egymással az elmúlt évtizedekben a magyar demokrácia pártjai, mégiscsak volt közös nevezőjük. A küzdelem egy olyan alkotmányos rend keretei között zajlott, amelyet kormánypártok és ellenzékiek egyaránt a magukénak tekinthettek. Ez az Alaptörvény elfogadása óta nincs így. Addig egyetlen politikai nemzet kormánypárti és ellenzéki erői álltak egymással szemben egy közösen legitimált alkotmányos rendszeren belül. Az Alaptörvény hatályba lépése óta rendszervédő politikai erők állnak szemben rendszer-ellenzéki erőkkel. Az új alkotmányos rendszert a politikai nemzet történelmi vívmányaként, gránitszilárdságú alapzataként ünneplő és ugyanakkor azt az elfogadása óta is folyamatosan farigcsáló, toldozgató-foldozgató kormánytöbbség e »korszakos« művel azonosulni képtelen, benne a politikai nemzetből való kitagadásának manifesztumát látó, és azt természetesen illegitimnek tartó ellenzékkel. Amelynek a rendszerellenes eltökéltségét csak erősíti annak a megtapasztalása, hogy még ennél az egyéni és közösségi jogainkat megritkító Alaptörvénynél sem képes kikötni a kormánytöbbség. Ami az elmúlt évben történt, az ugyanis egy új alkotmányos rendszer konszolidációja helyett inkább a kommunista mozgalom történetéből ismert permanens forradalomra emlékeztet. A kormánytöbbség a centrális erőtérről szóló orbáni gondolatot megvalósítva lépésről lépésre növeli tovább a végrehajtó hatalom centralizációját. Korlátozza, illetve számolja fel a hatalommegosztásnak az Alaptörvénybe még átengedett, legyengített rendszerét. Heréli ki az ellensúly szerepét ellátó intézményeket, és szűkíti az ellenzék mozgásterét. Ha nem sikerül egy lendületből, mert még mindig okvetetlenkedik az Alkotmánybíróság, akkor legfeljebb nekifut még egyszer, és így aztán szép rendben alkotmányellenessé nyilvánított rendelkezésekkel tűzdeli meg a korszakosnak hirdetett alaptörvényét.
Végezetül pedig, elejét véve annak, hogy az Alkotmánybíróság esetleg kísértésbe essen, és kedve támadhasson felülvizsgálni a korábbi gyakorlatát, és az eddiginél aktívabb alkotmányvédő szerepet olvashasson ki magának a jogköréről szóló paragrafusokból, betetőzi a hatalommegosztás rendszerének felszámolásában tanúsított igyekezetét, és megtiltja az Alkotmánybíróságnak, hogy tartalmi vizsgálatnak vesse alá az alkotmánymódosító törvényeket. Valamint indoklásukkal egyetemben hatályon kívül helyezi az Alkotmánybíróság elmúlt húsz esztendejének határozatait.
Ki képviseli szerinted a politikai nemzet egységét, »az igazi nemzeti egységet«, János? Lehet itt kérdés, hogy hova kell állnia a köztársasági elnöknek, ha valóban ki akarja fejezni a nemzeti egységet? Ha valóban őrködni akar az államszervezet demokratikus működése felett?
Miként viszontagságos korszakokban a haza a nemzet legjobbjainak képzeletében, az igazi magyar politikai nemzet is legfeljebb ott található fel manapság, János - a magasban. Ha már ennyire eltompultak a demokratikus reflexeid, oda kellett volna előbb fölemelkedned ihletért, ha valóban az ügye mellé akarsz állni itt lent.
Akkor talán nem tévesztetted volna el, hol a helyed, és mi a teendőd.”