Alkotmányjogi útikalauz köztársasági elnököknek

„Ha szigorúan, szó szerint vizsgáljuk az Alaptörvény szövegét, az az aláírás kötelező voltát kapcsolja az Alaptörvény módosításaihoz. Eltérést nem engedően az »aláírja« kifejezést használja a szöveg. Ha az aláírás eshetőleges jellegű lenne, akkor megengedő szóhasználatban az »aláírhatja« terminust tartalmazná, vagy az aláírási kötelezettséghez kivétel szabályokat állapítana meg: »aláírja, kivéve…«. Az Alaptörvény szövege pedig nem tartalmaz olyan esetköröket, amikor lehetőség lenne az aláírás megtagadására és valamilyen cselekmény végzésére (pl.: Alkotmánybíróságnak megküldés). A szövegközpontú értelmezés esetén a köztársasági elnök egyetlen lehetősége az Alaptörvény módosításának aláírása.

Ez az értelezés viszont komoly veszélyeket rejt magában. Mivel a köztársasági elnök intézményének az egyik legalapvetőbb funkciója a nemzet egységének kifejezésén túl éppen az államszervezet demokratikus működése feletti őrködés. Képzeljünk el egy olyan fiktív szituációt, amikor az alkotmányozási többséggel rendelkező politikai erő úgy dönt, az Alaptörvény módosításával megszünteti az államszervezet demokratikus működését, és például nyílt önkényuralmi rendszert vezet be. A szövegközpontú értelmezés alapján a köztársasági elnök ebben az esetben sem vizsgálhatná a módosítás tartalmát, alá kellene írnia és rendelkeznie annak közzétételéről. A demokratikus működés feletti őrködés kötelezettségének semmilyen formában nem tud tehát eleget tenni. Egy ilyen értelmezés teljesen kiüresítené és feleslegessé tenné a köztársasági elnöki intézményt, vagy kizárólagosan szimbolikus szerepre kárhoztatná. Ezért a demokratikus működés feletti őrködésnek erősebbnek kell lennie az aláírási kötelezettségnél, hiszen abból az alapfeltevésből kell kiindulnunk, hogy az alkotmányozó akarata az alkotmányozáskor nem irányulhatott egyik alkotmányos intézmény kiüresítésére sem, márpedig ebben az esetben a köztársasági elnök éppen a legfontosabb funkcióját nem tudná ellátni.

Ez azonban rendkívül megszorítva értelmezhető csak, hiszen a köztársasági elnök ilyen irányú ténykedése sem járhat az alkotmányozó hatalom korlátozásával, ezért a demokratikus működés veszélyeztetettségét az elnöknek minden esetben vélelmeznie kell.”