Nem szenvedély – feladat

„Nekem úgy tűnik, hogy Ön nagyobbrészt fegyelmezett kötelességtudatból állhatott politikusnak, mintsem szenvedélyből. Orbán Viktortól Mesterházy Attiláig, Gyurcsánytól Schifferig azt látom, hogy ők szenvedélyesen szeretik a politikát, ez a hobbijuk, ez élteti őket. Önt mintha nem. Vagy legalábbis kívülről így tűnik. Van-e így esélye »született politikusok« között?

Nem szenvedélyként, hobbiként, hanem feladatként és szolgálatként fogom fel a politikai szerepvállalásomat. 2009-ben is ezért vállaltam el a miniszter­elnökséget nagyon nehéz viszonyok között. Nem szeretem elemezgetni magamat. Szerintem Magyarországnak szüksége van kormányváltásra, amelyben szerepet tudok vállalni. (...)

Nem bánta meg, hogy beszólt az MSZP-nek, miszerint a szocialistáknak a győzelemhez nincs elég szavazója, a korszakváltáshoz nincs elég hitele, a jó kormányzáshoz pedig nincs elég szakértője?

Tegyük a kijelentést abba a kontextusba, amelyben a Millenárison az valójában elhangzott. Az ellenzéki oldalon mindenkinek, aki rendelkezik támogatottsággal, felelőssége is van, azért, hogy 2014-ben megvalósítsuk azt, amit a választók remélnek tőlünk. Jelesül, hogy leváltsuk az Orbán–Simicska rezsimet. Minél nagyobb egy szervezetnek a támogatottsága, annál nagyobb a felelőssége. Az MSZP sikeresen stabilizálta magát egy történelmi vereség után, a megújult vezetésével még gyarapítani is tudta a táborát.

Nem az MSZP-t kritizáltam, hanem arra hívtam fel a figyelmet, hogy a szocialisták vezetésében létezik egy olyan nézet is, amely mintha abba az irányba menne, hogy egyedül is képesek korszakot váltani és jó kormányzást folytatni. A magyar társadalom erre azonban nincs kész, amit a bizonytalanok óriási aránya is mutat. Az ő támogatásuk nélkül viszont nincs kormányváltás, korszakváltás pedig különösen nem. Ennek belátása vezetheti el az MSZP-t oda, hogy szövetségesekkel együtt kormányváltásra képes erővé váljon. Én azt is mondtam, mindenből – így támogatókból, hitelességből és szakértelemből – van az MSZP-nek sok, de egyikből sincs elég. Megkerülhetetlen szereplők, de egyedüliként nem képesek azt a meccset lejátszani. Azt a gondolkodást akartam bátorítani az MSZP-ben, akik – miként 2009-ben is – a szervezeti érdekek elé tudják helyezni az ország érdekeit, és amiért ma is tisztelem őket. 

Mekkora az esélye, hogy Ön lesz az ellenzék miniszterelnök-jelöltje? Egyáltalán akar-e Orbán ellenzéki kihívója lenni? 

Tavaly október 23-án azt a nehéz személyes döntést hoztam meg, hogy minden erőmmel, tudásommal és megszerzett tapasztalatommal azt kívánom elősegíteni, hogy megszabaduljunk az országot tönkretevő Orbán–Simicska rezsimtől, és kezdődjön el egy új korszak. Ez a cél fontosabb, mint bárkinek az egyéni ambíciója, beleértve az enyémet is. Az ellenzék miniszterelnök-jelöltjének annak kell lennie, akinek a legnagyobb esélye lesz a győzelemre. Ha a változást akaró polgárok többsége úgy gondolja, hogy erre személyemmel van esély, akkor vállalni fogom ezt a feladatot. Ha másnak van erre esélye, őt kell támogatni.

Beszéltünk a szenvedélyről az előbb: vágyik egy ilyen feladatra?

Előbb is elmondtam, hogy én ezt szolgálatnak gondolom. A haza szolgálata nem uralkodást, vagy úrhatnámságot jelent, mint ahogy most látjuk, hanem a nemzet szolgálatát.”