Miért magyarázzam, hogy idevaló vagyok?

„- Botrány botrányt követett az Operaházban az elmúlt évtizedben. Önnek is szerepe volt egy-kettőben. Elküldte a bírálóját, és az operaénekes Tokody Ilonával való nézeteltérésétől is zengett a sajtó.

- Egy ilyen operaházi átalakítást és az elmúlt 130 év legnagyobb leépítését nem lehet megúszni botrány nélkül. Viszont nincs egyetlen munkaügyi perünk sem, megegyeztünk az érdekképviseletekkel, nem volt sztrájk, sőt az évadkezdettől emelkedtek a juttatások is.

- Rácz István sem perelte, akit azért küldött el, mert az ön vezetői módszerét kritizálta?

- A Bárándy-iroda próbálkozott, de azt hiszem, kicsúsztak egy határidőből. Viszont tényleg érdekelne: ha ön hónapokig a nyilvánosság előtt a főszerkesztőjét szidja, alkalmazott maradhat-e a Népszabadságnál?

- Majd megkérdezem a főszerkesztőt... Tokody Ilona egy társulati ülésen felszólalt a leépítés ellen, cserébe ön meztelen futballhuligánhoz hasonlította. Ő sem perel?

- Ha gondolja, századszor is kijavítom az idézetet, ugyanis nem ez hangzott el. Azt mondtam: Ami történt, engem arra emlékeztet, mint mikor a játék ünnepét megzavarja a pályára berohanó meztelen férfi. Ilona személyiségi jogi pert indított, Bárándyék és az én ügyvédem majd megvívják ezt a csatát.

- Azért jobban jött volna ki ebből az ügyből, és nem lett volna „ügy” belőle, ha nem szól semmit. Még akkor is, ha műsoron kívüli volt a művésznő fellépése. Nem bánta meg, hogy elvesztette az önuralmát?

- Akkor négy művészt díjaztunk, és a sajtó csak a Tokody-ügyet írta meg. Engem fél éve nem a lényegről kérdeznek, csak erről. Értem, persze, hogy komoly apercipiálást igénylő összművészeti produkciók elemzéséhez képest egyszerűbb a sajtó képviselőinek még mindig ezzel jönni, de hogy bulvárszellemiséggel legitimáljunk egy eltervezett provokációt, azt, hogy is mondjam, rendkívül sajnálatosnak tartom.

- Nem engedheti meg magának főigazgatóként ezt a stílust, még ha a fején ugrálnak, akkor sem.

- Hónapokig szemléltem a színháztól fizetést húzó két énekes kampányát, akik – mily különös véletlen – mindketten indultak ezért a székért... Ma már én is másképp fogalmaznék, de az ok-okozati logika és az igazság nem odaát van. Különben, ha önt az első indulat borítja el, biztos, hogy higgadt marad?

- Nem, de nem is megyek el operaigazgatónak.

- A szerződésem szerint én sem bokszzsák volnék. A tanulságokat levontam, de ötmillió forint megfizetéséről szó sem lehet. Ugyanakkor április 27-én arra készülök, ha nem is a főigazgató-aspiráns Tokody Ilonának, de a nagyszerű pályát befutott szopránénekesnek átnyújtsam a Nemzet Színésze cím mintájára 2002-ben létrehozott Mesterművész-díjat.”