Új konzervatív modellek

„Az új skandináv konzervatív modell sok tanulságot kínál a megújuló Közép-Európának, különösen nekünk, magyaroknak. Nálunk is két évtizedig tartott az átmeneti korszak vergődése: 1990 és 2010 között töredékét értük el annak, amit elérhettünk volna. Majd 2010-től jön a megújulás, de közel három év után már látszik: az ország teljes megújítása egy politikai ciklus alatt nem lehetséges. Gyorsabb, sokkal gyorsabb a magyar átalakítás, mint a skandináv volt: az államadósság gyorsabban csökken, az államháztartás rendbetétele három költségvetési év alatt sikerült, a foglalkoztatás még visszaesés idején is bővül. A tartósan magas gazdasági növekedés, a termelékenység emelkedése, az innovációra épülő versenyképesség erősödése, a teljes foglalkoztatás, a kis magyar cégek globális résekben való nagyra növekedése azonban az államháztartás konszolidációjánál lassabb folyamat. Ez természetes, de tudnunk kell: csak ezek teszik fenntarthatóvá az eddigi eredményeket. Ezért kell folytatni minden megkezdett reformot, ezért kell óvni minden eddigi eredményt, és minden még reformokkal el nem ért terület be kell kapcsolni a megújulásba.

A kialakuló magyar modell sokban hasonlít az új skandinávra, de különbözik is tőle. Mindkettő konzervatív, mert az adósságok leépítését, fegyelmezett büdzsét, kisebb újraelosztást, alacsonyabb jövedelmi adókat és erősebb magánszektort tűz ki célul. Erős, de kisebb államra épít, a középosztály felé nyit mobilitást, munkával és képzéssel tartja fenn a leszakadó rétegeket. A magyar modell jobban épít a nemzeti érdek érvényesítésére: a skandinávok mindig okosan védték nemzeteik érdekét. A miénk nemzeti konzervatív modell, de sikere szintén a gazdaság sikerén múlik.”

(Megjelent a Heti Válasz 2013. február 14-ei számában)