„– Keresztény családban nőtt fel Indiában. Miben különbözött az élete a hindu és muszlim többségétől?
– Kerala államban éltem, amit „Isten országának” vagy a „Kis Vatikánnak” neveznek, olyan sok katolikus él ott. Az indiai keresztények számára a vallás nem kényszer, hanem életforma. Mi, gyerekek természetes módon átvettük a szüleinktől a katolikus hitet és életmódot. Egyáltalán nem volt megkülönböztetés a hinduk, muzulmánok és köztünk. Együtt nőttünk föl, ünnepekkor átmentünk a más vallású családokhoz. Tudtuk, hogy másképp imádják az Istent, vagy másmilyen Istent tisztelnek, de ez nem okozott konfliktust közöttünk. A vallás nem azért van, hogy békétlenséget okozzon az egymás mellett élő embereknek, hanem hogy békét teremtsen.
– Mégis kapunk híreket keresztényüldözésről Indiában.
– Fontos leszögezni, hogy Keraláról beszélek. Ha Kelet-Indiában élünk, nehezebb lett volna, bár az indiaiak eredendően tisztelik a más hitűeket is. Az 1990-es évektől azonban a hindu fundamentalizmus megerősödött. A muzulmánokat nem merik gyakran bántani, mert ők tízszeresen visszavágnak, ezért félnek tőlük. A keresztények azonban soha nem viszonozzák a bántást, ezért ki vannak téve a zaklatásnak. Felégetik a házaikat, elüldözik vagy megölik őket. Ennek más oka is van: a misszionáriusok felemelik az embereket a kasztrendszer adta nyomorúságból, és hatásukra terjed a kereszténység. Az alacsony kasztbeliekre úgy tekint a többi hindu, mintha nem lennének emberek, Krisztus tanítása ezzel szemben az, hogy minden ember Isten képmása, és joga van szociális téren is ehhez méltóan élni. A magasabb kasztbelieknek az az érdeke, hogy az alacsony kasztbeliek továbbra is végezzék el a piszkos munkát. Ha kereszténnyé lesznek, már nem tudják őket kihasználni. 2008-ban volt a legnagyobb keresztényüldözés India történelmében: kb. ötvenezer házat felégettek, és még ma is sok keresztény az erdőben él, mert nincs otthona. Azóta egyre több támadás éri a keresztényeket az ország különböző pontjain. Így sajnos széles körben terjed a fundamentalizmus egész Indiában, lassan Keralában is.”