Nemzetpolitikai számvetés: a hátradőlés dilemmája

„Szlovákia. Lehet, hogy komoly nemzetpolitikai sikernek minősül, hogy ma már Orbán Viktor önfeledten pezsgőzik Robert Fico-val,de azért tegyük hozzá: az MKP, a kebelbarát  magyar párt ismért kívül rekedt a törvényhozáson, és a magyar állampolgárság felvétele is még mindig olyan következményeket von maga után, amelyek egyáltalán nem arról tanúskodnak, hogy a szlovák fél komolyan venné Martonyiékat, Némethéket, Orbánékat együttvéve. Arról a legkevésbé sem, hogy felübírálni szándékszik ama szégyen számba menő akcióját, hogy választójogot és állampolgárságot von meg azoktól a szlovákiai magyaroktól, akik a magyar állampolgárság felvétele mellett döntenek. A Híd-Most frontemberének, Bugár Bélának a kegyvesztetté válása a Fidesz szempontjából bizonyára büszkeségre ad okot, engem viszont ismételten arról győz meg: a sokat hangoztatott nemzeti érdek számára bármikor felülírható a kicsinyes, szimpátián és antipátián alapuló politizálással. Ez meg kurvára nem bocsánatos bűn. Mint ahogy az sem, hogy miután sikerült elvetni a kettészakadás magvait, utána kitörő örömmel fogadjuk a Magyar Közösség Pártja és a Híd-Most közötti együttműködést sejtető kisebbségi alapdokumentumot. Torz, cinikus.

Románia. Az önkormányzati és parlamenti választásokon egyaránt nullaegészvalahány százalékon teljesítő Erdélyi Magyar Néppárt, Tőkés László és Orbán Viktor közös nagyot álmodásának legfrissebb terméke Németh szerint nem elhanyagolható politikai tényező. A kegyelem taknyán újra parlamentbe jutott RMDSZ ellenében létrehozott, futtatott, pénzelt és imádattal szeretett lecsópárt indulása a romániai választásokon két dologra volt jó. Egyfelől rámutatott arra, hogy a magyar-magyar verseny sokkal több embert tart távol az urnáktól, mint amennyinek kedvet ad a voksoláshoz, másfelől hogy igenis, bármi áron keresztülvihető a Fidesz akarata,  hogy mindenfajta intő jel ellenére hajlandó kiállni nemzeti ámokfutása mellett, és akkor is a megosztást finanszírozni, amikor minden korábbinál fontosabb lenne az egység. Siralmas példája ez is annak,  hogy kiállunk valami hülyeség mellett, hogy amikor többszörösen kiderül, mekkora hülyeség volt, az ellenkezőjét szajkózhassuk:  jelen esetben a párbeszéd, és együttműködés fontosságát. Nyírő hamvainak nevetséges hurcolászásáról, egy másik ország választási kampányba való tudatos, direkt beavatkozásról, vagy a csángó magyar oktatás lefejezéséről  inkább már nem is beszélek.”