Tudásalapú gazdaság – értelmiség nélkül?

„Talán a megtakarítást szolgálná a kormánynak sok százmillióba kerülő levelezése a polgárokkal? Vagy olyan gazdagok lennénk, hogy képesek vagyunk százmilliókat áldozni nevetséges hirdetésekre, amelyekkel csak azt értük el, hogy kiváltottuk az IMF rosszallását, pénzügyi biztonságot jelentő támogatásának esetleges elvesztését? Erősen kétlem, hogy a látványsportok kiemelt támogatása, új stadionok építése vinné előre az országot, és ezek lennének azok a tényezők, amelyek a fiatalokat itthon-maradásra késztetnék. És sorolhatnám tovább a »különleges« költekezéseinket.

Megválaszolásra váró kérdések: mit tesz a kormány, hogy a tehetséges fiatalokat a jövő professzorait, kreatív kutatóit, nemzetközileg is kiemelkedő eredmények elérésére alkalmas diplomásokat itthon tartsa? Remélhetően nem kívánják követni az elmúlt évszázad gyakorlatát, amikor az alkotó értelmiséget különböző módokon üldöztük ki az országból? A kint elért eredményeik fényében persze büszkék vagyunk rájuk, és dicsekszünk velük: »milyen kreatívok is vagyunk mi, magyarok«, mondogatjuk! Az olyan megvalósíthatatlan tervek, hogy az egyetemek önfinanszírozóvá váljanak, aligha tölthetik el optimizmussal a fiatal diplomásokat.  Az meg végképp elriasztó, hogy a felsőoktatási intézmények idei költségvetéséből 7,3 milliárdot zárolnak, valószínűleg végképp elvonnak. Minderre a koronát a hallgatók számának, támogatásának korlátozása tette fel. Mindez nem az ország fellendüléséhez, hanem kulturális, gazdasági leszakadásához vezet. Egyáltalán tudatában van a kormány annak, hogy hazánk felzárkózása polgárainak képzettségétől, tudásától, alkotómunkájától függ? Tisztában vannak-e azzal, hogy csak a tudás-alapú ország képes a fejlődésre, és ezáltal a szegényebb rétegek életkörülményinek javítására? Vagy politikusaink megelégszenek azzal, hogy erőfeszítéseik révén hatalomba kerüljenek és a lehető leghosszabb ideig ott is maradjanak?”