„A közkeletű favicc annyit mond a teológus és a geológus közti különbségről, hogy ég és föld. Ez is jelzi: nem vagyunk hozzászokva ahhoz, hogy a mindennapos földi és az égi dolgok között valós kapcsolatot keressünk. A modern, a maga tudásában a végtelenségig bízó emberben megszűnt az a mindennapi megtapasztalás, ami a régi korokban még megvolt: hogy a transzcendencia velünk él, nem szorul a templomok falai közé. Ezért szokatlan, s talán érthetetlen még karácsony idején is, ha vezető politikus vagy bárki más a földi horizonton túlra tekintve elrugaszkodik a rögvalóságtól.
Akik ezt az összefüggést szeretnék a politikai hívószavakon és a liturgikus gyakorlaton túl világossá tenni, azok számára a búcsúzó év óriási vesztesége a pszichológus Kopp Mária halála. Ő volt ugyanis az, aki képes volt szelíden, a túlbuzgóság minden jele nélkül elmagyarázni, hogy a vallási közösségek nem pusztán valami avítt, naftalinszagú maradványok, hanem a modern világ részei, sőt a társadalom működőképességének, a kohézió megteremtésének fontos zálogai. Kopp Mária és a 15 éve halott Andorka Rudolf voltak azok, akik, bár nem vonták kétségbe az állam világnézeti semlegességének tényét, minden kérkedés nélkül adatokkal bizonyították, hogy a közösséghez tartozó, hívő ember - minden esendőségével együtt - mennyire hasznos tagja a mai, teljesítményközpontú társadalomnak. Kevesebbet hiányzik a munkahelyéről, kevesebbet iszik és dohányzik, és fegyelmezettebb adófizető. A vizsgálatok persze ennél sokkal mélyrehatóbbak voltak, ám talán e leegyszerűsített összegzés még jobban megvilágítja ég és föld közelítésének gyakorlati hasznát.”