Ideológiai gyarmatosítás

„Az államtitkár asszony persze jól illik a rendszerbe. Nem érti, vagy nem akarja érteni, hogy a demokráciának, a demokratikus politikának az a lényege, hogy közvetít az eltérő vélemények, a különböző társadalmi és érdekcsoportok között, hogy megpróbál a társadalom javát szolgáló kompromisszumokat létrehozni. Hoffmann Rózsának nincsenek önálló gondolatai, karrierje érdekében hajlandó bármit megtenni (ez már a rendszerváltás előtt is így volt), hibátlanul elsajátította a jelenlegi kormányt általában is jellemző arroganciát és politikai cinizmust. Azt mondani ugyanis, hogy a köz-, vagy akár a felsőoktatásban minden rendben van, az nem egyszerűen a valóság elferdítése, hogy azt ne mondjam, hazugság, hanem ennél több, az emberek, a társadalom tudatos megtévesztése.

Ebben az országban ugyanis mindenki, aki bármiféle kapcsolatban áll bármelyik iskolával - vannak iskoláskorú gyerekei, unokái, vannak pedagógus barátai, ismerősei, szomszédai - pontosan tudja, hogy az oktatási kormányzat tevékenysége egyetlen drámai kudarc. Teljes az összevisszaság, a bizonytalanság, az államosítás intézményrendszere nem működik, pénz sincs az államosításra, áttekinthetetlen az átadás-átvétel folyamata, az önkormányzatok nem tudnak tervezni, nincsenek kerettantervek, nem valósul(t) meg az életpályamodell, nincs béremelés, de van óraszámemelés, az államtitkár asszony állításával szemben igenis van sztrájkhangulat, nagy az elkeseredés, a kilátástalanság a pedagógusok körében. A felsőoktatásból újabb milliárdok kerülnek kivonásra, szűkül az ösztöndíjrendszer, csökken az állami férőhelyek száma még a kormány által preferált területeken is, az egyetemek kénytelenek a vizsgaidőszakban két hétre bezárni, hogy valamiképpen életben maradjanak, a legtehetségesebb fiatalok pedig már rég elmentek, aki meg még itthon maradt, már csomagolja a bőröndjét. Nagyjából ez az oktatás átalakításának az eredménye.”