„A »nem tudatosnak«, fogyasztónak nevezett egyed egyrészt végtelenül egoista, másrészt fél a kiközösítéstől.
Ami igazán szomorú, az az emberek egymás közötti viszonyainak romlása, ami senkit, aki egy kicsit érzékenyebb a körülötte lévő szűkebb világ rezdüléseire, nem érhetett váratlanul. Amíg generációk nőnek föl abban a normarendszerben, amely szerint csak ökölbe szorított kézzel és gátlástalan versennyel, a másik gyengéinek aljas kihasználásával juthat előre, amíg nehéz kibökni, hogy »jó étvágyat kívánok«, sőt, egy tisztességes »hello« is gondot okoz, nem érdemes jobbat várni, és nem is lesz jobb. S az a legfélelmetesebb, hogy nem azok viselkednek így, akik az éhen döglés határán vegetálnak és emiatt korlátozott szociális eszköztárral bírnak.
Nehéz megtalálni azt, ami összeköt minket, viszont utólag mindig kiderül, hogy megérte a fáradság.
S elárulom azt is, hogy nem könnyű papírra vetni e sorokat. Viszont bűn lenne úgy tenni, mintha minden rendben lenne. Mert nincs úgy.”