„A kormány legújabb megszorító intézkedése, amely 30 ezerről 10 ezerre csökkentette az állami finanszírozású képzési helyeket, képtelen helyzetet teremtett a felsőoktatásban. Nem hiszek a szómágiában, ezért nemes egyszerűséggel tandíjnak nevezem ezt a látszólag bonyolult rendszert, amelynek egyetlen motivációja van: fizess!
Pártállástól és ideológiától függetlenül egy biztos: a magyar fiatalság érdekeit súlyosan sérti a tervezet. Van alapja annak az érvelésnek, hogy a pesti diáktüntetés a kormányellenes erők malmára hajtja a vizet. Az a vélekedés sem teljesen irreleváns, hogy a tüntetők között jelentős számban voltak liberális, a magyar értékrendet tagadó fiatalok is. De semmiképpen sem helyes dolog a diákságot azért kárhoztatni, amiért kiállt a saját érdekei mellett.
Ma Magyarországon annak van igaza, aki az érdekeiért harcol. Ebből a diákság mindenképpen dicséretet érdemel, ugyanis fellépése ezúttal példa nélküli volt: pártok rászervezése nélkül, spontán több ezer fiatal összegyűlt azért, hogy saját céljainak hangot adhasson. Ezt el kell ismerni, csak az elmúlt egy évben erre nem voltak képesek sem a műemlékvédők, sem a gazdák, sem mások. Pedig nekik is jó okuk lett volna rá.”