Kígyózó éhségsorok

„Aki legalább a közösségi oldalon megosztott fényképeken látta, hogy az óbudai Faluháztól a krisnások (tőlük az idézet) Blaha Lujza téri kondérjáig milyen hosszúra nőttek a különböző helyeken várakozó éhségsorok, azt is be kell látnia: ennek már semmi köze a legelesettebbeket megillető hagyományos szolidaritáshoz, együttérzéshez, krisztusi szeretethez. Ez maga a hétköznapokra rátelepedő, jóakarattal megoldhatatlan nyomor. Azok nyomora, akik néhány éve is szűkösen éltek már, de polgári gerincük még elég kemény volt és lehetett ahhoz, hogy feladva büszkeségüket beálljanak a legnyomorultabbak közé – egy tál ételért. Még most sem a legrosszabbul öltözöttek, nem rongyokba burkolóznak, sokkal embertelenebb történt velük: a nélkülözés megtörte a tartásukat. A Nemzeti Együttműködés Rendszerének morálja szerint igazi senkik lettek, hiszen már semmijük is alig van.

Az a polgári gerinc roppant meg, amelyről nagy ívű karácsonyi interjújában Kövér László házelnök azt mondja: »Amit a polgári oldal felépít, azt a baloldal lerombolja... Vissza kell adnunk az értékeket a társadalomnak, ez a 2014-es választások tétje«. Vajon tudja-e Kövér László, hogy a hazugság nem része a polgári értékeknek? Tudja-e, hogy amit az új elit, az álarc-arisztokrácia és nem a baloldal lerombol, az maga a maradék magyar polgárság? Tudja-e, hogy az éhező sorok láttán micsoda álszent cinizmus a kormányfő ünnepi üzenete, hogy karácsonykor »nem számít, milyen éved volt, elrontottad-e, ha bajban vagy, mélyre kerültél is, szenteste megértheted, hogy van, mindig van remény. Csak rajtad áll, elfogadod-e«. Mert szerinte: »ma Magyarország – és most, hogy kimondom, még én is meglepődöm – valójában erős ország«. (...)

Meddig kellene vakon elfogadniuk azt a hazárdjátékot, amelyet a fideszes kétharmad játszik immár kétharmadnyi országgal? Mert mintha túl hosszúra nőttek volna a karácsonyi éhségsorok. S mintha egyre rövidebbek volnának a beválthatatlan, átlátszó, »mindenki jól jár« ígéretek.”