Három a magyar csomag

„Mi történik itt 2010 óta? A kormányzat a reagan-i »vágjuk le az adókat, az majd akkora növekedést csinál, hogy önmaga tömi be az általunk a költségvetésre ütött lyukat« politikáját erőlteti az elejétől fogva. Ezért akartak 7%-os deficitet, erről szól az egykulcsos, drasztikusan csökkentett szja, és szinte minden. A nagy álom az, hogy az alacsony adók berobbantják a növekedést – és láthatóan még mindig hisznek benne. Azonban sajnos ez nem az a csodafegyver aminek hiszik, mert legalább 3 tényezőt nem vettek számításba:

1. Hiába alacsonyak az adók, a jogbizonytalanság ezt ellensúlyozza, és az utóbbi többet árt, mint amennyit az előbbi használ

2. Az egykulcsos adózás nagy »etwas« lett volna mondjuk 1998-ban, de miután ma már fél K-EU ezt csinálja, így átütő ereje nincs

3. Végül talán a legfontosabb: a hitelundor korát (deleveraging) éljük. Ez azt jelenti, hogy a vállalatok és a lakosság legfőbb vágya, hogy adósságát mielőbb visszafizesse, soha többet a hitel szót ne hallja, kötelezettségeit letudja. Mindenki ezen dolgozik – és nem csak nálunk, hanem világszerte. Ilyen helyzetben szinte automatikus az, hogy a vállalatoknál/lakosságnál hagyott pénz adósságtörlesztésre megy el, ami hosszútávon nagyon előnyös, azonban rövid távon azt jelenti, hogy semmiféle többletfogyasztás/beruházás nem lesz belőle. Így az adóvágások eredménye kevesebb állami bevétel, viszont nem lesz tőle nagyobb a növekedés.”