Súlyos győzelmek

„Az amerikai sajátosságok miatt csínján kell bánni a hasonlatokkal, de a republikánusok problémája magában hordozza ugyanazokat a kérdéseket, amelyekkel korunkban a konzervativizmusnak máshol is meg kell birkóznia. Az ideológiai, értékrendbeli merevség nem lehetetlenítheti el a hatalomra való képességet, a hatalomra jutást, ami az ideológiai célok lassú, türelmes megvalósításának az egyetlen lehetséges útja. A keddi választás kimenetele kétségtelenül fontos kérdéseket vetett fel a Republikánus Párt jövőjét és kormányképességét illetően, ám mindez eltörpül a mellett az óriási felelősség mellett, ami az újjáválasztott elnökre és képviselőházra, illetve a részlegesen újjáválasztott szenátusra nehezedik most, lényegében változatlanul maradt erőviszonyok mellett. A pénzügyi szakadék elkerülését, az államadósság-kezelés elodázhatatlan feladatát csak összefogással, vagy ahogy a tengerentúlon nevezik, egy »nagy alkuval« lehet megoldani.

Politikailag ezen aligha nyerhet bárki is, hiszen óriási békát kell lenyeletni a választókkal, érdekcsoportokkal és a védelmi-ipari komplexummal, kockáztatva a bágyadt növekedést és a munkavállalás éppen hogy csak pozitív trendjét. Azt pedig talán mondani sem kell, hogy ebből a helyzetből egy újabb külföldi kaland, egy újabb geopolitikai projektkísérlet sem kínálhat kiutat. Az elmúlt évek állóháborújából kiindulva a kompromisszum esélye kicsi, abban azonban egy szemernyit sem kételkedhetnek a 2012-es amerikai választás győztesei, hogy vissza nem térő esélyt kínált a sors államférfiúi kvalitásaik bizonyítására.”