Kudarc – a médiatörvények alkalmazásának tapasztalatai

„Sokat beszéltünk róla az elmúlt időszakban, de a szabályozási kudarcok között is feltétlenül meg kell emlékezni róla: annak ellenére, hogy a világ egyetlen médiatörvényeként a hatályos szabályozás korlátozza a bűncselekményekkel kapcsolatos hírek mennyiségét, az országos kereskedelmi televíziók tájékoztató műsoraiból lényegében eltűntek a közéleti hírek. Ilyen könnyen nem lehet túljárni a kertévék eszén: bűncselekmény helyett van baleset, a napi vérellátást semmi nem veszélyezteti. Ugyanakkor a sokszínű tájékoztatás fontosságát hangsúlyozó hangzatos kinyilatkoztatások ellenére a legnagyobb elérésű csatornákról a demokrácia fenntartásához szükséges információk elérhetetlenek. A közszolgálat ezt nem is próbálja ellensúlyozni, küldetése a lojalitás és a manipuláció. Elemzésünk szerint a kiegyensúlyozottsági panaszok kétharmada a köztévével szemben születik, ezek közül a hatóság még egyet sem talált megalapozottnak. Nemcsak ez támasztja alá azt a véleményemet, hogy a kiegyensúlyozottság követelménye – amit a médiatörvény eredetileg, az Európai Bizottság tiltakozásáig a lekérhető médiaszolgáltatásokra is kiterjesztett – fölösleges és káros jogintézmény, hanem az is, hogy annak a legfőbb haszonélvezője eddig a Jobbik volt. A tanulság tehát az, hogy a köztévé tájékoztató tevékenysége teljesen rendben van, és aki másképp látja, az legalábbis téved, szegény Jobbik meg el van nyomva.

A közéleti hírek eltűnése annak fényében is súlyos kudarc, hogy a szabályozás egyik jól kitapintható célja volt a bulvár elleni küzdelem. Ez azonban nemcsak a híradókban nem hozta a kívánt eredményt, hanem egyáltalán nem volt képes befolyásolni a tartalomkínálatot. Persze ha a Médiatanács hónapokkal egy reality-széria vége után állapít meg abban elkövetett jogsértéseket, akkor nem is nagyon várható, hogy a tevékenységét komoly fenyegetésként értékeljék a kereskedelmi csatornák. A Médiatanács egész egyszerűen nem végzi a dolgát, amikor meg mégis, akkor bár ne tenné.

A piacszabályozási kudarcok leglátványosabbika az, ahogy a Médiatanács szétzúzza a rádiós piacot. Ha csak a törvény szövegét ismernénk, és csak a Médiatanács sajtóközleményeiből vagy éppen a tagok írásaiból, nyilatkozataiból próbálnánk megérteni a szabályozást, biztosak lehetnénk abban, hogy a sokszínű médiakínálat és a plurális médiarendszer jó kezekben van. Pedig nem. A Médiatanács a zenei rádiós piacot szisztematikusan megtisztítja a Class FM konkurenseitől, a talk-rádiók piaca pedig ideológiailag durván jobbra lejt. A Lánchíd Rádió/Class FM/Music FM a budapesti rádiós piacon a teljes hallgatói spektrumot a Nyerges-birodalomba tereli, a Klubrádió elleni háborúval kapcsolatban pedig minden jelzőt elhasználtam már. Vidéken valódi piaci tényezővé válni képtelen zenei rádiók »színesítik« a kínálatot, jobboldali és vallási tematikájú talk-rádiók egészítik ki a Kossuth Rádió propaganda-műsorait.”