Róna idejött egy New York-i bankházból (sosem volt a gyűlölt rendszer működtetője, á, dehogy); kényesen belepiszkált a dolgokba kicsit az ujja hegyével, s most fintorogva távozik.
„»Az utóbbi hetek eseményei meggyőztek, hogy a küzdelem értelmetlen, Magyarország tényleg nem az én világom.«
És ez mégis micsoda? Róna Péter oxfordi közgazdászprofesszor, egy New York-i bank egykori vezetője úgy besértődik egyes LMP-s politikusok felvetésén – miszerint le lehetne ülni tárgyalni Bajnaiékkal – hogy nemcsak az LMP Ökopolisz alapítványából, s nemcsak a magyar politikából száll ki – már azt is túlzásnak érezném – hanem az országot is elhagyja? A »hazáját«? Mi van? S mindezt azután, hogy az általa sérelmezett felvetés elbukott?
Hol vagyunk, Róna Péter? A homokozóban, civakodó gyerekek közt? Vagy a diliházban? Hol a fészkes fenében vagyunk, drága, mélyen tisztelt Róna Pétert? Ki is akart itt rendszert és kormányt váltani? Ki is beszél itt hazáról? Aki egy zavaró konfliktus hatására fogja magát, és elhúz a jó édes komfortzónájába?”
A volt EP-képviselő szerint az elmúlt mintegy száz évben a külső erők megtalálták azokat az ágenseket, akik belül tudtak zavart kelteni vagy idegen érdekeket megjeleníteni.
A Fidesz mindenkit arra kér, hogy töltse ki a nemzeti konzultációt.
Az ünnepekre fogalmazott meg ajánlásokat a színésznő.
Élesen bírálta a német kormánykoalíciót a volt osztrák kancellár. Nem kímélte a migrációs politikájukat sem.
„Mélyen hiszek abban a csapatban, abban a szűk csapatban, aki körülveszi a miniszterelnököt.”
Nos, akkor tisztázzuk, hogy mi eladó, és mi nem az.
Az orosz erők további előrenyomulása az elmúlt hónapok legnagyobb kudarca lenne a háború sújtotta ország számára.
Platina lemezzel és a múlt árnyaival vagy éppen fénylő szikráival Ákos lett Ákos előzenekara, hogy végül egy angyalnak monumentumot állítva a Metropolis épüljön fel.
