Bajnai, a biodíszlet

„Az utóbbi hetekben öntudatához visszatérő szocialista párt természetesen még nem dönthette el, mit kezdene a volt kormányfővel, de az már kiszivárgott, hogy lenne köztük, aki uniós biztosnak kúrná ki Bajnait. Ez elég sok mindent elmond erről a, khm, sokszínűségében tündöklő pártról, amely nélkül nem lehet Orbánt dönteni, de amelynek épp az az erénye, amit az LMP utál bennük: vészesetben észhez tudnak térni (Schiffer: »...az eltérést pedig jól ráfogják, ha nem is a nyuszira, de a történelmileg szükségszerű válságkezelésre«).

Ami pedig az LMP-t illeti: a mostani rendezvényt hivatalosan bojkottáló párt épp azzal a Millával és Szolidaritással akart nemrég még Új Pólust alkotni, amely elfogadja Bajnait; de jól is néznénk ki, ha beállnának mögé. Az LMP fő gazdaságpolitikusa Hugo Chávezt dicséri blogján, első számú vezetőjük »a tőke szabad mozgása elé ökológiai és szociális korlátokat« állítana, az IMF-hez való kormányzati tárgyalásokat »«visszakullogásként« értékelik, új programjuk meg nyíltan kimondja, hogy »nem növekvő, fenntartható és a társadalomba visszaágyazott piacgazdaságban« gondolkodnak. Kiemelések tőlem.

Szóval, ennek így semmi értelme. Ha Bajnai nem hoz létre új szervezetet, csak ráül a létezőkre, akkor nem a vezetőjük lesz, hanem a túszuk marad. Az igazi változáshoz nemcsak Orbán haveri und államkapitalista modelljét kell leküzdeni, hanem bal- és jobboldali szocialista ellenzékét is.”