Egy ember, aki jókor volt jó helyen. Mindig.

„Fura egy képződmény ez a narancsba borult nemzeti oldal. Komcsizik mindenkit, aki nem ő, miközben tele van egykori komonistákkal. Fennhangon szidja a piacot, a privatizációt, az állam lebontását, a közfeladatok alvállalkozók általi kiszervezését. Ugyanakkor holdudvari tőkéseivel karöltve lelkesen kiszervez. Például a Békemenet frontemberének, az Echo Tv atyjának, a Fidesz-kampány lelkes segítőjének érdekeltsége egyre nagyobb szerződéses részt kap a budapesti tömegközlekedésben. Márpedig, ha egy pártszimpatizáns nagyvállalkozó zsíros közpénzes megrendelést kap, az a Fidesz szerint csakis mutyi lehet. Mármint akkor, ha nem ő van kormányon, s nem ő vezeti a fővárost. Ha ő csinálja, akkor rendben van.

Jelezném, hogy ez a helyzet nem nekünk, piacpártiaknak ciki. Mi mindig is azt mondtuk, hadd jöjjön csak a magántőke, a magánszervezés a közfeladatokba. A nagy államfetisiszta Fidesznek kéne megmagyarázni, hogy ez így akkor hogy? Széles Gábor múltját szemrevételezve amúgy megdől a másik jobbos mítosz is. Hogy a pártállamban meg a rendszerváltáskor csak a szoclib emberek boldogultak, gazdagodtak, mert csak nekik voltak kapcsolataik Azokhoz, bezzeg a nemzeti elkötelezettségű embereket hogy elnyomták szegényeket. (...)

Egy ember, aki minden rendszer és kormány alatt jól járt, jól élt, politikai kapcsolatait ügyesen használva, kitűnően boldogult. Erkölcsileg bűn ez? Elítélendő? Majd eldönti az utókor. Egyvalami viszont tudható: ha Széles '89-ben az MSZP-be lép be, a szocik elnökségi tagja lesz, akkor most, a jobboldal szemében a pályafutása, sikere bizony bűn volna. (És fordítva, az MSZP szemében meg nem, nyilván.) Bayer Zsolt esetleg cikket írna a szemét posztkomcsi oligarcháról. Az a sok derék magyar ember, akivel most majd megy tüntetni az IMF ellen, éppenséggel ellene tüntetne. Vagyis nem a tettek számítanak, hanem hogy azokat melyik párt vagy holdudvar színeiben követjük el. Hát, tényleg ilyen fura képződmény ez a - kettős mércét oly sokat emlegető - nemzeti oldal.”