Sok tízezer ember tapsolta meg kedden délután, hogy végre valaki – pontosabban: három valaki, a Milla, a Szolidaritás és a Haza és Haladás – ki merte mondani, hogy a taktikázás ideje lejárt, mindenki egyért, egy mindenkiért.
„Bajnai Gordon erre a tehetetlen kisemmizettség érzésre, a megsebzett méltóságra érzett rá akkor, amikor meglehetősen váratlan módon a civil mozgalmakat választotta visszatérése terepéül. Azt értette meg, hogy a Milla olykor követhetetlen ideológiája, néha gyermeteg vagy éppen tenyérbemászóan pökhendi megnyilvánulásai a lényeget nyújtják a nemzeti együttműködésből eleve kizárt vagy onnan kikívánkozó állampolgároknak: az érzelmi megerősítést, a kézzelfogható bizonyosságot, hogy lám, sokan vagyunk, együtt vagyunk, igazunk van, és még röhögni is tudunk néha. Hogy túléljük.
Azzal viszont, hogy úgy járt el, ahogy, meglehetősen kényes helyzetet idézett elő. Mert október 23-án sok tízezer ember világossá tette ugyan, hogy mire vágyik, minek az érdekében akar együtt mozdulni, miközben egymásnak préselődve, egymás lábát taposva két órán át várta, hogy jöjjön végre, és hirdesse meg az Orbán-kormány leváltását célzó választói mozgalmat – de a világ ennyire azért nem egyszerű. Bajnai most magasra emelte a zászlót, azt kiabálta, hogy »utánam«, és valóban: mostantól abból lehet választani, hogy a demokratikus ellenzék többi ereje őt követi, vagy pedig külön utat jár, de egy esetleges vereség után a felelősséget is egyedül vállalja ezért a döntésért.
Sok tízezer ember tapsolta meg kedden délután, hogy végre valaki – pontosabban: három valaki, a Milla, a Szolidaritás és a Haza és Haladás – ki merte mondani, hogy a taktikázás ideje lejárt, mindenki egyért, egy mindenkiért. És egyelőre csak remélni lehet, hogy ami most következik, az méltó lesz a kezdethez. Jelesül, hogy akik eddig kívül maradtak, azok elfogadják, hogy ha némelyik szónok talán nem is, a Szabad sajtó úton tapsolók igenis beleértették őket ebbe az egységbe, velük együtt akarják erősnek és legyőzhetetlennek hinni magukat.
Hogy amikor Bajnai az ott állók »pártjainak« üzent, akkor pontosan arra érzett rá: a hideg számítgatás ideje lejárt, ez nem matekpélda, és nem pszichológiai feladvány, miszerint a szavazófülke magányában az elkóborolt bárány is majd ránk szavaz, mert megérti, hogy veszélyben a haza. Az együttműködés már nem afféle értelmiségi gumicsont, hanem széles körű társadalmi akarat: hölgyeim és uraim, van nagyjából egy évük, tessék egymással megegyezni, mert nekünk semmi másunk nem lesz 2014 tavaszán, mint egy darab szavazatunk, és biztosra akarunk menni. Tudnunk kell, hogy az jól hasznosul.”
Az ítélet értelmében jogszerűen közölhető, hogy a DatAdat-csoport bérkommentelőkkel segíthette az ellenzék kampányát.
Nem lennék meglepve, ha a 2026-os kampány után (vagy már azelőtt) Magyar Péter is hasonló pereket veszítene...
Kínos és önmagának ellentmondó magyarázkodásba kezdett a legújabban már csak „Magyar Péter Hangjaként” emlegetett Magyar Hang nevű propagandalap.
Bizonyítékkal állt elő a Fidelitas elnöke.
A volt EP-képviselő szerint az elmúlt mintegy száz évben a külső erők megtalálták azokat az ágenseket, akik belül tudtak zavart kelteni vagy idegen érdekeket megjeleníteni.
„Örülök Dávid, hogy a fővárosi munkádhoz az oldalamat és videóimat használod, sokadjára” – írta a Fidesz-KDNP fővárosi képviselőcsoportjának vezetője.
A civil szervezet úgy véli nem igaz, hogy az EU tagállami hatásköröket kíván elvonni Magyarországtól, és ezzel korlátozni kívánja a kormány mozgásterét.
Rodrigo Ballester szerint most dől el, hogy az EU olyan klub lett-e, ahol előírás a liberalizmus, és többé senki sem lehet konzervatív.
