Milla: intézményesülés pro és kontra

„A Millát alapvetően két okból kritizálták azok, akik szintén Orbán ellenzékéhez tartoznak: egyrészt mert egy kalap alá veszi az összes rendszerváltás utáni kormányt és az egész politikai elitet, másrészt politikaellenes szólamaival felerősíti a politikával szembeni általános bizalmatlanságot, miközben a politikai cselekvéshez – a dolog természetéből adódóan – politizálni kell. A Milla szervezői a vádakra úgy reagáltak, hogy nem a politika egészét utasítják el, hanem éppen változtatni kívánnak a politizálási mintákon, a korábbi kormányok pedig együttesen felelősek a mára kialakult helyzetért, hiszen lehetőségük lett volna változtatni az irányokon. A »bűntelenség« és az anti-establishment attitűd valóban ad a Millának hitelességet, de a mozgalmat nem kizárólag emiatt támogatták annyian. A Milla ugyanis a legkisebb közös többszörös, egy catch-all mozgalom, mindenki maga töltheti meg jelentéssel. A konkrét követeléseknek hiánya éppen erre vezethető vissza, a minimum+ programja pedig nevében is kifejezi ezt a szándékot. A Milla szervezői nem arra szólították fel a pártok szimpatizánsait, hogy maradjanak otthon, csak arra, hogy a párttranszparenseket hagyják a sufniban.

(...)

A támogatók, aktivisták nem lehetnek egy szervezet hitbizományai, ha úgy érzik, hogy az nem képviseli a mozgalom ügyét, eltávolodnak attól. A Milla azok számára nyújtott politikai otthont, akik csak abban voltak biztosak, hogy »nem tetszik a rendszer«, konkrét pártot azonban nem tudtak volna választani. Az egyesület megalakítása még az október 23-i tüntetés előtt nemcsak az ellenzéki pártoknak, szervezeteknek, hanem a támogatóknak szóló üzenet is. Ahogyan azt Juhász Péter is nyilatkozta, a Milla aktívan be akar szállni a politikába. Az egyesületalapítás kapcsán megjelent kiskáté ugyanakkor leszögezi, hogy a nem kíván párttá alakulni. Némileg zavaró, hogy sem ebben az anyagban, sem a facebookos rövid nyilatkozatban nem tudhatunk meg semmit az általánosságokon kívül arról, hogy pontosan mi az egyesületi forma célja. Az mindenesetre biztos, hogy az aktív politizáláshoz nem elég a keret biztosítása, az eddigieknél kézzelfoghatóbb tartalmat kell kialakítani. Sokan érezhetik ezután, hogy elvesztették politikai otthonukat, ami további konfliktusokhoz és a támogatók eltávolodásához vezethet. Az intézményesedés, a »politikusabb« szerepfelfogás hátrányait azonban bőven ellensúlyozza a kibővült cselekvési tér, a civil-politikus hamis dichotómiájából való kilépés, és nem utolsó sorban a tény, hogy a valóban elkötelezett támogatók mennek majd el a Milla tüntetéseire, akik többet igényelnek a rendszer puszta elutasításánál. Az ellenzéki összefogásról szóló tárgyalásoknak is új lendületet adhat, hogy van egy olyan elkötelezett réteg, amelyik az ellenzéki pártoktól, szervezetektől a cselekvést, az alternatíva felmutatását várja el.”