Családon belüli erőszak (1.rész)

„A családon belüli erőszak elnevezés azt a látszatot kelti, hogy itt egy olyan témáról van szó, ami magánügy, ami egy szűk közösségen belül – nevezetesen egy családban – történik. Természetesen így kezdődik a folyamat, otthon, a négy fal között, de aztán egyre több ember válik érintetté, ezért én inkább családon belül kezdődő erőszakról beszélnék. Főleg azoknál az eseteknél, ahol az áldozat, hosszú vívódás után, végül kilép a kapcsolatból. Sajnos ez a lépés nem elegendő ahhoz, hogy megszüntesse az évek óta fennálló erőszakot. Sőt, a feszültség tovább fokozódik. Az áldozat még nagyobb erők áldozatává válik, a tettes pedig még erőszakosabb lesz. Nem véletlenül!

Nagyon érdekes, hogy egy kívülálló nehezen tudja eldönteni: egy ilyen gyilkos játszmában ki is valójában az áldozat. Ha van közös gyermek, sajnos teljesen egyértelmű, hogy ő mindenképpen az. De a két fél közül melyik? És tulajdonképpen mire is keressük a választ, amikor ezt a kérdést feltesszük?

Tapasztalatom szerint az emberek hajlamosak az állásfoglalásra, anélkül, hogy alaposan tájékozódnának a témában. Így nagyon sokszor előfordul, hogy az áldozat, aki elmenekül otthonról, később a társadalom áldozatává is válik. Ugyanis a magára maradt, elhagyott fél azon nyomban támadásba lendül, s mivel a szokásos alany már nem áll rendelkezésére, erőszakosságát tágabb környezetében, bíróságokon és különféle hivataloknál éli ki. A cél természetesen ugyanaz marad: tovább terrorizálni a másikat. És ahogy annak idején – kettejük találkozásakor –  hatásosak voltak a módszerei, úgy most is rendkívül hatásosak. Rengeteg embert képes megtéveszteni. Ennek pedig az lesz a következménye, hogy az áldozatot már nemcsak ő bántja, hanem tömegesen bántják. Kívülről nézve tehát teljesen felcserélődnek a szerepek: a tettesből hirtelen áldozat lesz, az áldozat pedig sok ember szemében tettes. Na, ez aztán a feladat! Mit lehet ezzel kezdeni?”