Merjünk szegények lenni!

„Nocsak. A miniszterelnök felesége szerint álmodoznunk is fölösleges jólétről, fellendülésről és hasonlókról. Lévai Anikó az Ökumenikus Segélyszervezet jószolgálati nagyköveteként arról beszélt egy rendezvényen, hogy gazdasági paradigmaváltás zajlik, és – idézzük a távirati iroda tudósítását – »az már csak illúzió, hogy egyre jobban fogunk élni«.

Lássuk be, ennél még az október 23-ra újból meghirdetett békemenet is vonzóbb perspektívát kínál. Mert választási lehetőséget ad. „Bizonyítsuk be, hogy van kitartásunk, inkább vállaljuk az átmeneti szegénységet, mint az örökös rabigát” – buzdítanak felhívásukban a szervezők. Dönthetünk tehát a nemzetek megsemmisítésére képes adósrabszolgaság és a szegénység között. Utóbbi összefogást és áldozatokat kíván, de így legalább kitörhetünk az adósság béklyójából. A békemenet szervezői ráadásul hangsúlyozottan átmenetinek tekintik a gazdasági szabadságharccal járó szegénységet, amely után felsejlik a szebb jövő. A felhők fölött mindig kék az ég.

Lévai Anikó ellenben esélyek nélküli, kiábrándító világot tár elénk. A fiatal nemzedékek egyre többet dolgoznak majd, miközben különböző okokból vissza kell fogniuk a fogyasztást. A kemény munka lesz a feltétele… Minek is? Annak, hogy – nyilván: a körülményekhez képest – kiegyensúlyozott legyen az életünk.”