Ébresztő, jobboldal!

„Adott egy magát nemzetinek és jobboldalinak valló kormány, amely két esztendeje képtelen eldönteni egy nem túl bonyolult kérdést. Nevezetesen, hogy gazdaságilag ultraliberális, szektásan piacpárti neokon legyen, vagy harcias, populista (merjük leírni ezt a szót, amelyet az elmúlt két évtized ballib agymosása nem véletlenül tett az egyik legnegatívabb töltetű politikai szakkifejezéssé), plebejus és antiglobalista. Mindkettőre vannak sikeresnek nevezhető nemzetközi példák (bár a globális piacgazdaság jelenlegi vergődése közepette inkább már csak az utóbbira), ám a jobb híján matolcsyzmusnak nevezett pszichopatológiai jelenségnek sikerült mindkét megoldásból a lehető legrosszabbat kicsemegéznie és lenyomnia az ország torkán.

Aztán van egy jobboldali, nemzeti radikális ellenzékünk, amely legalább ekkora dilemma előtt áll, és pontosan ugyanannyira adós a döntéssel mindmáig. A mindenkori társadalom stabil 10%-át alkotó becsődölt, és saját sikertelenségükért a mindenkori rendszert okoló kudarcemberek, a főállású ökölrázók exkluzív klubja lesz? Vagy képes lesz végre alternatívát felmutatni az emberileg-erkölcsileg elhasználódott politikai elittel és reménytelenül lefulladt rendszerükkel szemben? Nem csak - egyébként jogos - dühöt megfogalmazni, de kiutat is kijelölni, reményt adni a reményteleneknek?

Amíg nem késő...

És mindeközben mind a polgárinak nevezett, mind a radikális jobboldalról nagyüzemben folyik az önálló gondolkodásra képes, képzett és tapasztalt szakemberek, értelmiségiek elűzése. Az előbbi táborból  a kormányzás valódi arcát látva dühösen és csalódottan sokszor maguk jönnek el - ám az utóbbiak felől is alig találkoznak hívó szóval. Az onnan is kiutáltak, vagy »fölöslegesnek« bizonyultak keserű csoportjaival viszont annál inkább.  Ők alkothatnák mindkét sereg alapvető fontosságú intellektuális tisztikarát, vagy épp legértékesebb harcosait - ehelyett kiábrándult elbocsátott légióként, magányos kóborlovagokként vegetálnak a politikai-közéleti senkiföldjén. És amikor szükség lesz rájuk, lehet, hogy már késő lesz újra fegyverbe hívni őket...

Szóval kedves, magyar jobboldal, ébredni kellene, de nagyon gyorsan!”