„Föltűnő, hogy a nemzeti retorikával kakaskodó magyarországi államvezetés mennyire nem érti a nacionalizmust. Ki gondolhatta azt, hogy a sovén okokból orgyilkosságra vetemedő azeri katonatiszt sovén okokból történt szabadon engedése nem váltja ki az Azerbajdzsánnal nemrég még háborút vívott, nacionalista lázban égő, sokat szenvedett Örményország hangos fölháborodását? Ki gondolhatta azt, hogy az amúgy is bajkeverő hírében álló magyar kormány ezt megúszhatja?
S gondoljunk bele: ezek az emberek irányítják a kórházainkat, az energiaellátásunkat, az úthálózatunkat, a hulladéktemetőinket, az atomerőművünket, a múzeumainkat, az operánkat, a hadseregünket. Örülhetünk, hogy – hála néhány becsületes tisztviselőnek – még állnak a hidak, söprik az utcát, kiviszi a postás a nyugdíjat. Annyit, amennyit. Addig, ameddig.
S végül meggondolandó: milyen rendszer az, amely így válogatja ki a vezetőit? Milyen társadalom az, amely hagyja magát így vezetni? Mi lesz itt, ha jön az árvíz vagy a földrengés? Mert azt, hogy mi történik, ha menetelnek a terrorista hajlamú náci rohamosztagok, már tudjuk.”