„Örök szerelem, ettől nem lehet elszakadni” – így vallott a visszatéréséről a Mandinernek az olimpiai bajnok
Szász Emese a decemberi országos csapatbajnokságon a gyermekei előtt léphet ismét pástra.
Az SZDSZ-t azért utálták meg, mert a magyar választóközönség, nagyon helyesen, rühelli azt, ha valakik valamilyen morális magaslatról kioktatják. Interjú.
„Kezdetben alternatív baloldali csoportokban mozgolódott, majd 1996 és 2008 között a TASZ munkatársa, sőt négy évig ügyvivője volt, a közéletbe a zöldmozgalmon keresztül érkezett. Az LMP frakcióvezetőjeként nem volt hajlandó összefogni az MSZP-vel és a DK-val. Mi ma a baloldal?
Teljesen téves ezt a két utóbbi formációt baloldalinak tartani, volt ugyanis egy történelmi félreértés 1945-ben. A szovjet csapatok szuronyán hatalomba menetelő csoport kiszakította magának a baloldali térfelet, és az ő mindenféle jogutódjaik úgy gondolják, hogy ez továbbra is az övéké. Ez egy büdös nagy tévedés! Ezek a pártok a nomenklatúra-burzsoázia és a velük szövetséges elitértelmiség politikai képviselete. Szerintem, hogy ha van értelme a baloldaliságnak a posztkommunista régióban, akkor annak pontosan a rendszerváltás nyerteseivel szemben van értelme.
Hozzáteszem, hogy az egész elgondolás perverz, hogy egy ökopolitikai, modernizáció-kritikus párt, mint az LMP, összefogjon a modernizációs düh apostolaival. Ami az én mély politikai fenntartásom a szocialistákkal és a Demokratikus Koalícióval, meg a benne leledző volt SZDSZ-es figurákkal, ha úgy tetszik, éppen a baloldali meggyőződésemből fakad. És még egy mondat. Úgy szólt a kérdés, hogy korábban alternatív baloldali mozgalmakban tevékenykedtem. Most akadtak a kezembe ’93-as, 94-es Alternatív Hálós szórólapok, amit annak idején gyártottunk, és az az érdekes, hogy a mai LMP középvezetésében csomó régi harcostársam van, akik akkor zöld-aktivisták, anarchisták, pacifisták voltak, én meg ifjúszocialista, és annak idején együtt csináltuk a dolgokat. Bizonyos értelemben az LMP gyökerei eddig nyúlnak vissza. (...)
Sokan felvetik, elsősorban a jobboldalon, hogy az LMP valójában az SZDSZ utódja, hiszen a két párt választói között kimutatható egyfajta kontinuitás, a párt stílusa és felkarolt ügyei többeket a hajdani szabaddemokratákra emlékezteti. Valóban az LMP az új SZDSZ?
Nekem valóban ott van a dr. a nevem előtt, de nem azért, mert pszichiáter vagyok. Aki az LMP lassan négy éves politizálása után is ezt gondolja, az forduljon kezelőorvosához, gyógyszerészéhez. Vagy kérdezze meg Fodor Gábort, Ungár Klárát, vagy Kuncze Gábort és Bauer Tamást, hogy mit gondolnak: az LMP elég hitelesen képviseli-e azt a politikáét, amit ők folytattak annak idején? Elmondom, hogy ők egyáltalán nincsenek megelégedve az LMP politikájával, viszont én akkor lennék zavarban, ha mindez fordítva lenne. Emlékszem, hogy a 2009-es EP-választás idején a tévében nekem szegezték a kérdést, hogy mi az SZDSZ szavazóbázisára hajtunk-e? Erre azt mondtam, hogy mi az összes parlamenti párt szavazótáborára hajtunk. Akkor is azt mondtuk, amit most: át akarjuk rendezni a politikai térképet.
Nem tudhatjuk pontosan, hogy a Jobbikra, az LMP-re és a két kartellpárta kik és miért szavaztak 2010-ben, de az a helyzet, hogy két intézetnek is van felmérése arról, hogy azóta legjobban az LMP szavazóbázisa cserélődött ki. Mi két évvel ezelőtt 384 ezer voksot kaptunk, ma pedig, ha az aggregált közvélemény-kutatási adatokat nézem, akkor az LMP szavazóbázisa nagyjából százezerrel hízott. Ami azt jelenti, hogy a három ellenzéki párt közül arányaiban mi növekedtünk a legjobban. Viszont úgy vagyunk most majdnem félmillió biztos LMP-szavazónál, hogy a korábbi szavazótáborunk majdnem felét elveszítettük.
Az LMP két dologban biztosan más, mint az SZDSZ: nem fogott össze a posztkommunistákkal, és vidéken jelen vannak szavazói, politikusai, sőt ezzel összefüggésben az agrárium problémája sem ismeretlen számára. Tud további különbségekről?
Ha valaki megnézi a honlapukat, hogy milyen ügyeket karolunk fel, akkor a Tobin-adótól kezdve a határon túli magyar egyetemek ügyéig sok mindennel találkozik. Számos olyan nemzetpolitikai ügy is szerepel ott, amelyek nem kifejezetten azok közé tartoznak, amelyekben az SZDSZ jeleskedett volna. Ugyanígy, a családi gazdaságok helyzetén se különösebben siránkozott az SZDSZ, nekünk viszont fontosak. Amikor azonban világossá tesszük az erkölcsi álláspontunkat a melegek jogainak ügyében, vagy nem tűrjük a kollektív megbélyegzést a cigányságot illetően, akkor itt nem érdekelnek a megbélyegzők, mert ekkor egy erkölcsi kötelességet teljesítünk. Nem azért, mert SZDSZ-esek vagyunk, hanem azért, mert minden humanista demokratának ez a dolga.
Egy dolgot nem akarok megkerülni. Az SZDSZ-t nem azért utálta meg méltán a magyar választóközönség 2010-re, mert a liberális párt elkötelezett volt az emberi jogok iránt. És nem is azért utálták meg őket, mert korrupt politikusaik voltak, mert más korrupt politikusokat meg más pártok révén megválasztották. És még csak nem is azért utálták meg a szabaddemokratákat, mert neoliberális gazdaságpolitikát folytattak, mert bár ezt is méltán utálták a választók, és utálom én is, de szerintem ennek még akár lenne is 10-15%-os tábora. Az SZDSZ-t azért utálták meg - és ez komoly figyelmeztetés minden porondra lépő politikai szereplő számára -, mert a magyar választóközönség, nagyon helyesen, rühelli azt, ha valakik valamilyen morális magaslatról kioktatják. A választó azt várja el, hogy a politikus ne kinyilatkoztasson, hanem kellő alázattal próbáljon meggyőzni.”