Kommunikációs Jurassic Park

„Valami nincs rendjén. A legfrissebb felmérésekben azt olvasom, hogy egyre többen vannak, akiknek reggel, ébredés után első dolguk, hogy megnézzék (jellemzően mobiljukon), mi történt a közösségi hálózatokban. Szabadidőnk egyre nagyobb részét tölti ki a közösségi kommunikáció. Intenzív kapcsolatot tartunk fenn évek óta nem látott, a világ másik végén élő egykori osztálytársainkkal. Ingyenes videóbeszélgetéseken egyeztetjük a hétvégi programot. Mindezek után bemegyünk a munkahelyünkre és természetes dolognak fogadjuk el, hogy évtizedekkel ezelőtti módszerekkel kommunikálunk?

Az előttem fellépő előadóknak igazuk van. Amiről ők beszéltek, az a mai valóság. A faliújságtól az ötletládán át az intranetig minden ahhoz világhoz tartozik. ami még az ipari forradalom idején alakult ki. Ebben hierarchikus szervezetben a kommunikáció mindig felülről lefele irányul. (A középső, közvetítő réteg csak arra szolgál, hogy a felülről jövő utasításokat az alsóbb szinteken is hatékonyan terítse.) Ebben a rendszerben a dolgozó valóban csak »humán erőforrás«, az alulról felfele irányú kommunikáció nem értelmezhető.

A hagyományos, hierarchikus vállalatok ideje azonban már lejárt. A tudáson, együttműködésen alapuló szervezetek alapja éppen az információk áramlása. Mindenhonnan mindenhova. Nem lehet többé részlegekben, osztályokban gondolkodni, a középpontban az elvégzendő feladatok vannak. Már nem a fejlesztési igazgatóság privilégiuma az innováció, az bárhonnan származhat. Az alulról jövő kommunikáció, szervezeten belüli állandó, intenzív beszélgetés, tudásmegosztás, kérdésfeltevés létkérdés. Mindehhez persze normális (korszerű) eszközökre és ami még ennél is fontosabb, megfelelő kommunikációs kultúrára van szükség.”