Azok a pénzügyi és szakmai befektetők, akik 2011 elején még ódzkodtak a befektetéstől, ma már kevésbé gyanakvóak. Könnyebb tárgyalni velük. Látni az alagút végét, sokan úgy gondolják: váltás lesz 2014-ben.
„Eddig az volt a szöveg, hogy nincs pénz még a huszonhét százaléknyi tulajdonrész finanszírozására sem. Most viszont egyszer csak hozzávásárolják a többi hetvenhármat is. Sőt immár az sem baj, hogy az új médiatörvény révén a Médiahatóság bármikor büntetheti a lapot. Honnan lett tőke?
Eltelt másfél év, megváltozott a világ. Közelednek a választások, és azok a pénzügyi és szakmai befektetők, akik 2011 elején még ódzkodtak a befektetéstől, ma már kevésbé gyanakvóak. Könnyebb tárgyalni velük. Látni az alagút végét, sokan úgy gondolják: váltás lesz 2014-ben.
Lefordítom: akik korábban rettegtek a Fidesztől, ma hiszik, győzhet a baloldal 2014-ben. Úgy vélik, a kampányban elkel majd a lap segítsége, a remélt kurzusváltás után pedig lesz hirdetés, ami életben tarthatja a Népszabadságot. Ezért hajlandóak most a pénztárcájukba nyúlni.
Nagyjából ez a helyzet. A lényeg: folyamatosan tárgyalunk.
A 2010-es kampányban állítólag épp Mesterházy Attila MSZP-elnök sokallt be a lapra, mert szerinte a Népszabadság nem volt elég lojális a párthoz. Mondják, az eladási szándék is jórészt ennek volt köszönhető.
Erre a felvetésre nincs mit mondanom.
Pedig kéne.
A huszonhét százalékunkkal nem tudtuk, és nem is akartuk befolyásolni a szerkesztőség munkáját. Nyilván írtak néha olyan cikket, ami egyik-másik pártvezetőnek nem tetszett, de ettől még a Népszabadság független és objektív politikai napilap, ráadásul a maga műfajában a legnépszerűbb. (...)
Ha teljes egészében az MSZP tulajdonában lévő alapítványé lesz a lap, mi a garancia a szerkesztőség legalábbis viszonylagos függetlenségére?
Nem célunk pártlapot csinálni a Népszabadságból. Ez olyan folyamatot indítana be, ami az Alapítványnak nem érdeke se gazdaságilag, se politikailag.
A példányszám évek óta zuhan. 1995-ben 300 ezer, 2004-ben 163 ezer, 2009-ben 95 ezer, 2011-ben pedig 66 ezer volt. Kevés a hirdetés, az államiak koncentrálva, szűkül a piac, csökken a fogyasztás, az olvasók átszoknak a hírportálokra, ráadásul tetemes a Népszabadság adóssága. Hol itt a kiút? Mitől lenne ez gazdaságos?
Mert egyre többen szeretnének más véleményt is hallani, mint a közszolgálati médiumok és a kormánypártok érdekköreibe tartozó sajtó hírei. Ráadásul a lapban azért van gazdasági potenciál, valamint szisztematikusan felépíthető. Mai napig a Népszabadság a legnagyobb példányszámú politikai napilap.
Ön tárgyal?
Igen, de a végén az alapítvány kuratóriuma dönt.
Kik a lehetséges befektetők?
Nem neveznék meg konkrét személyeket vagy cégeket, de több érdeklődő is jelentkezett. Van mozgás a piacon.
Ugye nem a pár hete bejelentkezett simicskás Csintalan Sándorra gondol?
Nem. Távolról sem… Ha Csintalan nevét hallom, nem tudom, sírjak-e vagy nevessek.”
Azt gondolom, Csintalan hiába szavaz a Tiszára. Remélt boldogsága nem jön el, az álmok beteljesületlenek maradnak. Áprilisban nem fog örömében a Hősök terén bukfencezni. Horváth K. József írása.
Vannak kiemelkedően sikeres projektek az életben.
Mindezt nem én állítom, hanem Magyar Péter maga mondta ki, hogy Ruszin-Szendi oldalán egy lőfegyver volt látható.
Nem tudom, hogy ebben az országban mikor mászkáltak utoljára politikusok nyilvános rendezvényen fegyverrel az oldalukon.
Noha írtam róla számtalanszor, és nincs olyan momentuma, amelyik ne lenne ismert, mostanában mégis többször gondoltam rá, hogy írni kéne róla.
Nem meglepő módon egészen más eredmények jöttek ki, mint a Tisza-párt kamufelméréseiből.
A Die Welt tudósítása szerint „autokrata” a kormányfő, de „szembetűnő a jólét”, „jó a képzési rendszer” és világszínvonalú az innováció. A helyzet több mint érthetetlen tehát. Francesca Rivafinoli írása.
